spacer.png, 0 kB
spacer.png, 0 kB
spacer.png, 0 kB
Kezdőlap arrow E-Napraforgó 2012. december arrow Tanulási fázis Civil szervezetek kommunikációja
Tanulási fázis Civil szervezetek kommunikációja
2012. december 10.

 

A civil szervezetek kommunikációjával a legtöbben csak az egyszázalékos kampányok időszakában találkoznak, pedig ennél összetettebb ügyről van szó. Legalábbis annak kellene lennie, ha többen működnének közülük tervszerűen. Szerencsére egyre több a pozitív példa. Miha Tamás civil kommunikációs szakértővel, a Human Dialog ügyvezetőjével beszélgettünk.

Mit csinál pontosan egy civil kommunikációs szakértő? Az átlagos fogyasztó többnyire az egyszázalékos kampányokkal találkozik.

A kereskedelmi célú reklámok esetében egyszerű a helyzet: valamilyen terméket, szolgáltatást adnak el a kommunikáció segítségével, kiemelve a termék, szolgáltatás előnyeit. A társadalmi célú kommunikáció esetében hármas célt kell megvalósítani: el kell mondanunk, hogy mi a civil szervezet alapvető projektmunkája, meg kell ismertetni azt a társadalom legszélesebb rétegeivel, mindezt pedig úgy, hogy közben a forrásteremtés céljait is szem előtt tartva lehetőség legyen a szervezet támogatására, azaz az adományozásra.

Jelentős különbség a két szféra között, hogy egy termék piaci bevezetésekor általában létezik konkrét terv és büdzsé, a civil kommunikációban viszont ez ritkán fordul elő, rendszerint nincs pénz marketingre, a projektcélok forrásigénye ugyanakkor korlátlan. A civileknek létkérdés a médiamegjelenés, egy 2011-es felmérésből például az derült ki, hogy a fogyatékkal élők médiaszerepléseinek aránya 0,2 százalék, azaz gyakorlatilag nulla.

Mennyire jellemző Magyarországon, hogy a civil szervezetek a szektorra szakosodott tanácsadócégek kommunikációs szolgáltatásait veszik igénybe? Mennyire tudatosak e téren a civil szféra szereplői?

Tudatosan nagyon kevesen kommunikálnak, inkább eseti jelleggel veszik igénybe kommunikációs szakértők szolgáltatásait. Ezek többnyire pro bono felajánlásokon alapulnak, ami valóban nemes gesztus, de ritkán lesz belőlük folyamatos, profi munka. Jellemzően az „ajándék lónak ne nézd a fogát” szemlélet érvényesül, a civil szervezetek gyakran úgy gondolkodnak, hogy mindegy, mit kapnak és kitől, ha ingyen van. A fogadó és az adó oldalon is rossz ez a hozzáállás.

Tegyük fel, hogy megkeres egy tudatosan működő civil szervezet. Miben tud egy olyan cég, mint a tiétek, segíteni?

Ha nagyon távolról akarok indítani, azt kell mondanom, hogy valamennyire „hittérítő” tevékenységet is folytatunk. Az első lépés a szükséges elvek elültetése nonprofit körökben, miszerint tervezetten, tudatosan és következetesen kell működniük. A hazai civil szervezetek többsége extrém módon forráshiányos, ami nemcsak a pénz, hanem az idő és az energia hiányát is jelenti. Az emberek sokszor nagyon nemes ügyekkel foglalkoznak – harmadállásban, ami miatt kezdetleges marad a projekt, és esély sincs a fejlődésre. Mi alapítványi hírlevelekkel segítünk beindítani olyan projekteket, amelyek aztán a saját lábukon is meg tudnak majd állni.

Többször is kimondtad a nemes jelzőt. Lehet, hogy profán a kérdés, de egy ilyen civil szervezetnek nemesnek kell lennie, vagy inkább hasznosnak?

Nem biztos, hogy a nemes a megfelelő szó, de a hasznos talán túl gyakorlatias. Az igazság valahol a kettő között van. Induljunk ki abból, hogy egy civil szervezet fő feladata az, hogy olyan szolgáltatást nyújtson a társadalomnak, amelyet az állam nem képes ellátni. Ilyen szempontból a hasznosság valóban fontos. Az is igaz viszont, hogy ezek a célok többnyire       nemesek.

Nemrégiben azt közöltétek, hogy legutóbb drámaian csökkent a civil egyszázalékos felajánlások összege. Mi áll a kétmilliárdos esés mögött?

Több mint kilencmilliárd forintról csökkent körülbelül kétmilliárddal a felajánlások összértéke, és ha ehhez hozzátesszük, hogy ugyan kisebb mértékben, de az előző évek is zsugorodást hoztak, akkor egyértelmű, hogy ez a forrás érdemben csökkenő tendenciát mutat. A visszaesés mögött azonban egy olyan ellentmondás húzódik meg, ami miatt azt kell mondanom: semmi rossz nincs benne, mégis rossz.

Az egyszázalékos felajánlással kapcsolatban először is egyértelművé kell tenni, hogy az egy állami támogatás. Órákat lehetne beszélni az egy százalék társadalmi félreértelmezettségéről. Sokan azt hiszik, ha felajánlják az adójuk egy százalékát, akkor ezzel ki is vették a részüket a társadalmi felelősségvállalásból. Ez azonban nem adományozás, hanem „csak” egy bizonyos fajta állami támogatás adózók általi szétosztása. A csökkenés oka az, hogy az utóbbi években folyamatosan mérséklődik a személyi jövedelemadó, ami örömteli az adózóknak, a civil szférának viszont forráskiesést jelent.

Szerintem ebben az évben közel kerültünk a minimumhoz, az egyszázalékos felajánlások összértéke jövőre valószínűleg már nem fog drámaian tovább csökkenni. Az egész folyamat viszont felhívja arra a figyelmet, hogy a nonprofit oldalon nagyon nagy arányban fókuszálnak csak erre a közvetett forrásra. Mi lesz, ha valamelyik kormány megváltoztatja majd a törvényeket, és egyik évről a másikra megszűnik az egy százalék? Nem szabad ennyire kiszolgáltatott helyzetben működni, sokan nem is gondolnak erre és arra sem, hogy olyan támogatásokat szerezzenek önerőből, amelyekre később is jóval nagyobb ráhatásuk lesz.

Az állampolgárok zsebe nyílik meg könnyebben, vagy a társadalmi felelősségvállalásra figyelő vállalatoké? Utóbbi divat is, de legalább jó divat.

A magánszemélyek filantróp szerepvállalása a válság ellenére is változatlanul jelentős. A cégek esetében nehéz meghúzni a határt, hol van szó kizárólag PR-célokról, és hol kezdődik a valódi társadalmi felelősségvállalás. Mindkettőre találunk példát, és nem mondanám, hogy a PR-célok lennének túlsúlyban. Ezzel együtt generációváltásra, kulturális, felfogásbeli fejlődésre van szükség ahhoz, hogy a vállalatvezetők többségének egyértelművé váljon: nem kidobott pénzről van szó.

A gazdasági válság meggyengítette a cégeket, és ez kihat erre az ügyre is. Látható, hogy mostanában sokkal nehezebb tőlük pozitív válaszokat kapni, főleg, ha konkrét pénzügyi támogatás kérése a megkeresés célja.

Láthatóak-e egyértelmű kulturális különbségek az egyes szektorok között?

 A legtöbb nemzetközi vállalatnál van annak hagyománya, hogy legyen legalább egy olyan ember, akinek a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programok kidolgozása a feladata, és ehhez elkülönített büdzsé is a rendelkezésére áll. A cégek – éppen azért, hogy ne érje őket a mutyizás vádja – gyakran pályázatot írnak ki a támogatási összegekre, ami a nonprofit szervezetek szempontjából azért rossz, mert ez a támogatási forrás sem kiszámítható, egyik évben nyernek, a másikban nem. Örömteli, hogy egyre több tisztán magyar érdekeltségű és kisebb cégnél, vállalkozónál is felmerül a társadalmi szerepvállalás igénye.

Mely ügyekre áldoznak a vállalatok a legszívesebben?

A cégeknél is emberek hozzák a döntéseket. Nyilván a vállalati kommunikáció is akkor válik látványosabbá, ha látványos a téma. Az egészségügyi és a gyerekeket érintő témák a legnépszerűbbek, de előfordulnak természetvédelmi projekttámogatások is.

A roma témával lehet egy fillért is szerezni?

A magyar társadalom nagy része olyan módon viszonyul ma ehhez az ügyhöz, hogy az lehetetlenné teszi a látványos eredmények elérését.

Az egy százalékra jogosult szervezetek száma egy százalékkal nőtt. Hány civil szervezet működik ma Magyarországon, és közülük mennyinek vannak annyira rendben a dolgai, hogy ne kelljen a holnaptól rettegnie?

Körülbelül 30 ezer egy százalékra jogosult szervezetről beszélhetünk, ezeknek mintegy a fele alapítvány. Közülük professzionálisan, hitelesen és átláthatóan becslésem szerint sajnos száznál is kevesebben működnek.

Magyarországon mindenki meg akarja valósítani magát, emiatt a legtöbb dologból túlkínálat van. Hogy állunk e téren nemzetközi viszonylatban?

Nagyon nehéz megmondani, hogy más országokkal összehasonlítva a 30 ezer sok-e vagy kevés. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a nyugati demokráciákban a civil szervezetek működése lényegesen jobban hasonlít a cégek működéséhez. Valójában egy civil szervezet működésének nem is kell különböznie egy vállalatétól, hiszen a civil szervezeteknél is profitot állítanak elő, csak azt nem a tulajdonosok teszik zsebre, hanem a projektcélra fordítják. Ettől még ugyanúgy kell egy civil szervezetnek is terveznie vagy marketingtevékenységet folytatnia.

Korábbi közlésed szerint a civil szférában az egy százalék kapcsán komoly eltérések mutatkoznak. Beszélhetünk-e egyértelmű tendenciáról e téren?

Az egyszázalékos felajánlás 15 éves múltra tekint itthon vissza, és ennyi idő alatt kialakultak már hagyományok. Az arányok kirívóak: nagyon kevés szervezet kap nagyon sok pénzt, és nagyon sokan nagyon keveset. Ez összefügg a kommunikációval is: a szervezetek rájöttek, hogy ha szeretnének részesedni az egy százalékból, akkor azért kampányolniuk kell. Nemcsak a Coca-Colából vesznek többet, ha többet reklámozzák, a civil szervezetek kampányai is építik az ismertséget, és ezen keresztül nő a felajánlások összege is.

Az egyszázalékos élboly tulajdonképpen nem változott az utóbbi években, bár az élcsoporton belül voltak meglepő átrendeződések, főleg az elmúlt két-három esztendőben. A Gyermekrák Alapítvány például évekig egyeduralkodó volt, százmilliókkal vezetett a második előtt, de most már a Daganatos Gyermekekért Alapítvány az első. Ebből is látszik, hogy a téma mennyire meghatározó, függetlenül a kampányok hatékonyságától.

Az utóbbi években azért voltak botrányok, perek az egyszázalékos felajánlások, illetve az azokkal való visszaélés okán. Többnyire ez a látványosabb. Volt-e valami jó példa az utóbbi időszakban?

A pozitív példák feltétlenül nagyobb figyelmet érdemelnek, szerencsére lényegesen több is van belőlük. Egyrészt a nagy nemzetközi szervezetek, mint például a Greenpeace, a WWF, a Piros Orr Bohócdoktorok vagy az SOS Gyermekfalu, hogy csak néhányat említsek, amelyek importálni tudják a miénknél fejlettebb civil kultúrát, és a hazai térnyerésük teljesen rendben van. De szerencsére egyre nagyobb számban találunk olyan kisebb és nagyobb tisztán magyar szervezeteket, legyen szó az Ökumenikus Segélyszervezetről, a Down Alapítványról, a Vakok Szövetségéről vagy a Madártani Egyesületről, amelyeknek fontos az eredményes és hatékony civil működés. Rendkívül bíztató, hogy egyre többen vannak, akik nem szégyellnek tanulni, tapasztalatot cserélni, és ennek nyomán fejlődni, többek között a marketingkommunikációban is.

Szerző:T.J.

forrás: mediapiac.hu

 

Teltházas konferencia a közművelődés változásairól

Zsúfolásig megtelt a Budai Vigadó színházterme a Változások a közművelődésben konferencia alkalmából 2012. november 21-én.

Jövőre, a tervezet szerint akár 17,6 milliárd forint juthat az önkormányzatok közművelődési és közgyűjteményi feladatellátására, valamint 1,1 milliárdos többletforrást biztosíthat a kormányzat a minden megyében 4 fővel működő közművelődési módszertani központok létrehozására – jelentette be         L. Simon László kultúráért felelős államtitkár a Változások a közművelődésben című konferen-cián, 2012. november 21-én.

„A közművelődési területen lehetőségünk lesz látványos változásra, pénzügyileg is tudunk majd eredményeket felmutatni. Az előző két évtizedben a politika magára hagyta azokat az intézményeket, azokat a közösségi, művelődési tereket, amelyek a belépést jelentik a kultúra világába. Fontosnak tartottam, hogy ezen a területen ne csak szimbolikus, hanem kézzelfogható változásokat érjünk el.” – kezdte előadását L. Simon László.

Magyarország közművelődés a 2013-as év szervezeti, tartalmi, finanszírozási és jogszabályi szempontból is a változások éve lesz. A költségvetési törvény tervezete szerint jövőre 17,6 milliárd forint jut az önkormányzatok közművelődési és közgyűjteményi feladatellátására. A kultúráért felelős államtitkár elmondta, hogy minden megyében 4 fővel működő közművelődési módszertani központot hoznak létre, amelyek a civil és egyházi közművelődési szervezetek működését koordinálják. Erre 1,1 milliárd forintos többletforrást biztosít a kormányzat.

A kultúráért felelős államtitkár bejelentette, hogy a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus átalakul, 2012. november 30-tól Nemzeti Közművelődési és Közgyűjteményi Intézet néven működik tovább. L. Simon László végezetül az együttműködés lehetőségeinek keresésére biztatta a szakma képviselőit.

Beke Márton az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közművelődési Főosztályának helyettes vezetője előadásában a konferencia résztvevői tájékoztatót hallhattak a főosztály legfontosabb feladatairól, fejlesztési irányairól. Mint mondta: „meg kell teremteni a személyi és infrastrukturális feltételeit annak, hogy a közösségi művelődés megfelelő válaszokat tudjon adni a lokális és globális társadalmi kihívásokra.” Előadásában kitért a társadalmi, gazdasági, környezeti fejlődést megalapozó innovációk fontosságára, mely innovációk a helyi közösségekben érhetők tetten. A szakemberképzéssel kapcsolatban megjegyezte, a tervezett közösségi művelődés tanári szak elindítása megteremti az esélyt arra, hogy a kistelepülések többfunkciós közösségi terei sokrétű szakértelemmel rendelkező munkatársakat alkalmaz-hassanak.

Ezt követően Závogyán Magdolna, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főigazgatója beszámolt az Intézet átalakításának menetéről, eddigi eredményeiről, szakmai és tartalmi megújulásáról. A dinamikus szervezet alapvető feladatai között a közvetítő, összekötő, szervező, kezdeményező és képviselő funkciók megerősítését hangsúlyozta. A megújuló Intézet feladatai között kiemelt fontossággal jelenik meg a stratégiai háttéranyagok készítése, az uniós pályázatokkal kapcsolatos szolgáltatások biztosítása, valamint a projektgenerálás és a rendszerszemlélet meg-honosítása.

A főigazgató ezt követően ismertette a megyei módszertani intézmények integrálására vonatkozó terveket. A folyamat eredményeként mind a tizenkilenc megyében egységes személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, azonos színvonalú, tisztán módszertani tevékenységet végző központok segítik majd a települések kulturális szakembereit.

Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója a közoktatás és az ifjúságpolitika, valamint a közművelődés együttműködésének lehetőségeiről beszélt. Előadásában többek között a Nemzeti Alaptanterv közműveltségi területeit ismertette, valamint felhívta a figyelmet ágazati együttműködéseket elősegítő közoktatási kezdeményezésekre, a kapcsolódási pontokra.

Dr. Eperjesi Tamás a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet főigazgató-helyettese azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatban számítanak a közgyűjteményi, közművelődési és közösségfejlesztő szakemberek együttműködésére. Kiemelt projektjeik közül A „Nagyapám Háza” mesterinas képző program részleteibe avatta be a hallhatóságot, mely  rég elfeledett mesterségek újra tanulásával járul hozzá az élő hagyomány megterem-téséhez.

A konferencia záróeseményeként került sor a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus és stratégiai partnerei között létrejövő együttműködési megállapodások ünnepélyes aláírására. A Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézettel, valamint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel kötött megállapodás nem csak az intézmények, de az ágazatok közötti együttműködések erősítésének is fontos mozzanata.

forrás: www.mmikl.hu

 

Együttműködési megállapodással zárult a Közösségi Konferencia első napja

A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus társrendezésben a Közösségfejlesztők Egyesületével, együttműködésben a Civil Kollégium Alapítvánnyal, és a Szövetség a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért Egyesülettel kétnapos Közösség konferenciát rendezett. A konferencia első napján ünnepélyes kereketek között együttműködési megállapodás aláírására is sor került.

A kultúra, a közösség és a civil társadalom perspektívájának bemutatásában, a közösségi művelődés tartalmainak végiggondolásában voltak segítségére a konferencia felkért előadói, a közösségi művelődés, közösségfejlesztés szakértői. A szétesett és atomizált helyi közösségek megújulása a legtöbb helyzetben igényli a felkészült szakmai beavatkozást, mert a közösség önerőből nem tudja megoldani ezt a feladatot.

A szakmai konferencián a megújulás érdekében mozgósítható legfőbb értékeket és törekvéseket vették számba az előadók.

A konferencia első napját Závogyán Magdolna előadása zárta, aki a közösségi művelődés szükségességét világította meg több szempontból. A Magyar Művelődési Intézet szervezeti, tartalmi megújítása a közösségi művelődés érdekérvényesítésének megerősítése, a megyei módszertani központok integrálása és a társágazatok szervezeteivel kötött együttműködések célja, hogy az intézetet a közösségi művelődés szellemi műhelyévé, a közösségi művelődést pedig az egyik legmeghatározóbb társadalom- és nemzetformáló erővé emelje.

 Az estébe hajló konferencia ünnepélyes záróakkordjaként a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus együttműködési megállapodást írt alá a Közösségfejlesztők Egyesületével. A megállapodás, melyet Závogyán Magdolna, az intézet főigazgatója és Péterfi Ferenc, a Közösségfejlesztők Egyesülete elnöke látott el kézjegyével, többek között a generációk közötti együttműködés előmozdítását, a hátrányos helyzetű térségek társadalmi-, kulturális-, szociális felzárkózását elősegítő programok, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának támogatását tartalmazza.

forrás: www.mmikl.hu

 
< Előző   Következő >
Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.


spacer.png, 0 kB