spacer.png, 0 kB
spacer.png, 0 kB
spacer.png, 0 kB
Kezdőlap arrow Közösségfejlesztés
Közösségfejlesztés
KÖZÖSSÉG ÉS RÉSZVÉTEL
2012. november 06.

„A közösségfejlesztés új kihívásai” konferencia
Békéscsaba, Kornélia étterem, 2012. október 12.

I. A település-közösségfejlesztő munka aktuális helyzete Magyarországon

1.1 A helyzet még ma is, mint kezdettől fogva, nehéz
A közösség szó pozitív csengésű hívószó: mindenki szereti, vágyik utána, szeretne közösségben élni - de nem csinálja, helyesebben még mindig kevesen csinálják.
A mai fiatal generációk már nem is tudják, hogy hogyan kell közösséget teremteni és abban létezni.
A közösségben való élet, a közjó gyarapítása nem része szocializációjuknak, így aztán nincs is miért csodálkoznunk: semmiből nem lesz valami.
A szocializáció folyamán nemcsak az értékeket kell átörökíteni a következő nemzedékre, de társadalmi és közösségi lénnyé is kellene formálni azt – nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is.

A társadalomirányítás mindig is inkább vonzódott a gazdasági jellegű, a fizikai fejlesztési megoldásokhoz, mint a közösségiekhez. Ezeket szlogenekben fontosnak nyilvánította, de nem adta meg hozzá a kellő muníciót – megfelelő szintű erkölcsi/politikai/anyagi támogatást, vagyis szakembert és a fejlesztéshez szükséges szellemi és materiális eszközöket.
A társadalompolitika nem integrálta és emelte magasabb szintre a jobbító törekvéseket, vagyis nem hozta helyzetbe a cselekedni akarókat, tudókat.

A fizikai fejlesztések beláthatóak, konkrétak. Az autópályák, a szerelőcsarnokok hamarabb elkészülnek, a fejlődés látszatát keltve, mint kiművelni az embert, hogy értelmes életet éljen.
Új intézményeket gyorsabban lehet létrehozni, mint az ember gondolkodásmódját megváltoztatni – vajon miért olyan aktuális még ma is Ady, Móricz? Könnyebb például törvényeket hozni, mint közösségi normákat a fogyasztói kultúra mindent elfedő/helyettesítő valóságában.
Az emberi erőforrás fejlesztése hosszú folyamat – más aratná le a babérokat, és sokba is kerül. Beláthatatlan történet – hagyjuk is!

Nem így a finnek! Mert nézzük csak meg röviden, miért is sikerült a leszakadás helyett a kiugrás Finnországnak? Azért, mert a nagyon szegény sorból indult ország a 60-as években elhatározta, hogy – amennyiben a szovjet befolyási övezetbe tartozással járó szűk mozgásterük engedi -, megpróbálja lemásolni a skandináv jóléti modellt. 
A finn kormány által összeállított válságkezelő csomag átmenetileg befagyasztotta ugyan a munkabéreket, a munkanélküli segélyeket pedig még csökkentette is, ám négy, kiemelten fontosnak ítélt területen – egészségügy, oktatás, kultúra, K+F – a ráfordításokat a válság idején sem csökkentették, sőt, fenntartották a 80-as években elindított támogatásnövelő programokat, így pl. az innováció és természettudományos oktatás tíz évig tartó erőltetett fejlesztését is.
Finnország ma a legjómódúbb és legerősebb gazdaságú európai országok közé tartozik (elektronikai ipar!), magas a társadalmi szolidaritás, az egy főre jutó GDP alapján megelőzi az USA-t és a boldogságindex szerint is a legjobb helyek egyike a világon. (Hargitai, 2011)

Az emberi erőforrás elmaradó fejlesztésének, sőt, leépítésének, a halogató taktikának egyre súlyosabb következményei vannak.
Ma úgy tűnik sokunk számára, hogy a dekulturálódási folyamatok már nem mehetnek tovább - hiszen padlót értek! -, de a nyomornak, a szellemi, lelki, gazdasági és kulturális szegénységnek-sivárságnak olyan hihetetlen további mélységei sejtetik eljövetelüket, amikkel szinte nem is merünk szembenézni.
Pedig kellene. Már korábban is kellett volna.

Két, szinte elviselhetetlenül nehéz nézőponttal vagyok kénytelen szembesíteni titeket.
 Az egyik Bibó István véleménye, aki kifejtette, hogy „mindazok, akiknek a magyar nép (forradalmi) megmozdulása szívén fekszik, őszinte pillanataikban be kell, hogy vallják, hogy az apátiának, a közönynek és, az akaratbénaságnak olyan félelmetes falába ütköznek, mellyel szemben tehetetlenek.” (Bibó, 1945) Gyakori élménye ez a közösségfejlesztőknek is, akik mozdítani, elindítani akarva kezdeményeznek.
 A másik Csepeli György-Prazsák Gergely európai felmérése: a „cselekvők”, a „lázadók” és a „szenvedők” megoszlása az egyes európai országokban (Csepeli, Prazsák, 2010)

2. A helyzet – legalábbis közösségfejlesztési szempontból – mégis reményteli

A közösségfejlesztésnek relatíve hosszú múltja van, és ereje nem néhány szakember és szervezet hozzáértésében, hanem mozgalmi jellegében van. A közösségfejlesztés ugyanis a közösségnek önmaga általi fejlesztését jelenti. Helyi, kistérségi civil mozgalmakat.
„Minden magyarországi településen ezt kellett volna csinálni!” mondta egyszer egy vidéki polgármester, az ottani közösségfejlesztési folyamat második évében.
Igen, ezt szorgalmazta Hankiss Elemér a „Találjuk ki Magyarországot”, később az „Új reformkor” mozgalmakban. 
Erről szól a minden szeptember végén megrendezésre kerülő Állampolgári Részvétel Hete: Szabad állampolgárokká akarunk-e válni? Tudjuk-e, mit jelent szabadnak lenni, miféle szabadságot és kötöttségeket? Ki akarunk-e kerülni a függőségi viszonyokból vagy függeni akarunk? 
Erről szólnak a városi „Szomszédünnep”-ek –s sorolhatnám.

Mintha végre kezdene magához térni a magyar társadalom, mintha ráébredne, hogy neki is részt kell vennie a társadalmi-közösségi folyamatokban, de nem tudja, hogy hogyan kell csinálni - nem lévén demokratikus és közösségi szocializációja -, s ha mégis elindul, a leggyakrabban visszatorpan – kimerészkedik, majd visszamenekül.

A közösségfejlesztésről mára mégis elmondható, hogy nagyjából szervesült a közgondolkodásban és a megújulásukat kereső szakmákba is fokozatosan integrálódik, a népművelési anyaszakmától kezdve a legkülönbözőbb szakmákig, legyen az kulturális fejlesztés, közművelődés, közösségi művészet, felnőttképzés, szociális munka, építészet, tájépítés, várostervezés, környezet és természetvédelem, vidékfejlesztés, egészségnevelés, közgazdaság vagy mérnöki szakmák. Van tehát egy innovatív, demokráciára kész szakmai hányad.
A mai konferenciák az interdiszciplinaritás szükségességét hangsúlyozzák, felismerve, hogy az emberi élet teljességét a szakosodott területek képtelenek megragadni, s így, fejlesztői munkájuk során, nem is tudnak valóságos változást elérni.
A legrászorultabbak kiesnek a rendszerből, mert számukra a szakszerű szolgáltatások, ha elérhetőek lennének sem nyújtanának megoldást, csak egyetlen vonatkozásban enyhítenék problémáik halmazát.
Más megoldások után keresnek tehát ezek a progresszív szakemberek, olyanok után, amelyek az embert nem problémái alapján osztályozzák, vagy bontják szeletekre.
E szakemberek
Rájöttek arra, hogy az emberekkel egész egyszerűen törődni kell.
Beszélgetni kell egymással.
Teret kell hagyni nekik saját életük újjászervezéséhez.
Bízni kell hozzáértésükben (ami tetszőlegesen fokozható) és tenni-akarásukban.

Felfedezték a KÖZÖSSÉGet, ahol mindez létrejöhet.
 
 A közösségi kommunikáció, a saját helyzet fogalmakba öntése, az önbemutatás, a probléma definiálása a dialógus kialakulásához vezethet, melynek során létrejöhet a megértés, s a szimmetrikus helyzetben kifejtett nézetek összehangolásával pedig az egyetértés is. (Habermas, 1981) Nem mindenben, csak közös dolgaikban.
 „A dologról való megértetés, melynek a beszélgetésben létre kell jönnie, szükségképpen azt jelenti, hogy csak a beszélgetésben dolgozunk ki közös nyelvet.(… ) a sikeres beszélgetésben (a partnerek) alávetődnek a dolgok igazságának, mely új közösséggé kapcsolja össze őket.” (Gadamer, 1984, 264)
S ha a közösségek be tudnák teljesíteni funkcióikat, akkor a szolidaritáspótló közszolgálati intézmények szolgáltatásai, rideg projektjei helyett a közösséghez tartozás szervezné a részvételt, a szolidaritást és az együttműködést az emberek között.

Egy további hiány is mérséklődni látszik: az együttműködés fontosságának felismerése. Dadogunk még és nem tudjuk, hogyan is kell ezt csinálni és nem gondoljuk végig, hogy ennek vannak feltételei is: bizalom, biztonság vagy bizonytalanság, közösséghez tartozás – otthonosság, közösségi és demokratikus szocializáció, együttműködni tudás – technikák, módszerek ismerete, anyagi és munkaáldozat, a rendelkezésre álló mozgásterek kitágítása és mások beengedése ebbe a mozgástérbe, valamint a közös jövőkép.
Magyarán: az együttműködéshez mint igazi változáshoz a társadalom attitűdjének kell megváltoznia. Legújabbkori (szenvedés)történetünk talán most ilyen változásokat kezd megindítani.

A közösségfejlesztés az együttműködve építő civil társadalom talán legelfogadottabb aktivitásává vált – bár számos települési önkormányzat riválisnak, sőt, ellenlábasnak tekinti az alternatív fejlesztésben gondolkodó helyi közösségi erőket, civil csoportosulásokat -, mégis így van ez, mert a valódi civil társadalom maga nem törekszik a hatalom átvételére, hanem élhetőbb, emberibb, egészségesebb, közösségibb életet szeretne élni.

A közösségfejlesztés valójában csak demokratizálódó vagy demokratikus társadalmakban érhet el sikereket. John Dewey amerikai nevelési reformer szerint „a demokrácia gondolata bővebb értelemben vett és teljesebb fogalom, mint ahogy azt akár egy kiválóan működő állam példázhatja. Ahhoz, hogy megvalósulhasson, az emberi szerveződés minden formájára ki kell terjednie. (…) A demokráciának otthon kell kezdődnie, amely nem más, mint a környező közösség. (… ) A demokrácia adottként kezeli a közösségi életet, és úgy tekint az egyénre, mint aki a közösségből nyeri az identitását. (…) Az egyén egy demokráciában arra használja az erőforrásait, hogy alakítsa és irányítsa azoknak a csoportoknak a tevékenységeit, amelyeknek tagja. (…) Egy demokrácia csoportjai szabadon kapcsolatba léphetnek más csoportokkal és egyénekkel, akik szintén szabadon többféle különböző csoport tagjai is lehetnek”. (Dewey, 1927)

A politikai felelősségből is vegyünk minél többet magunkra, mondta Beke Pál Önkormányzó társadalom c. röpiratában. Számos európai országban régóta gyakorlat a civilek és testületeik önkormányzásban való részvétele, ld. például a skandináv népeket!
De most tanuljuk a közösségi gondolkodás számos új politikai vetületét is – arra a bizonyos, egyre hangosabban szükségelt paradigmaváltásra is gondolok, amely az állampolgári részvétel fokozása mellett megakadályozza az uralmi rendszerek öncélú fenntartását, s a képviseleti demokrácia helyett a részvételi és helyi megoldásokra helyezi a hangsúly – ld. pl. a  World rEvolution – Occupy mozgalmat, amely a világ első globális civil mozgalma. 

Gazdasági okai is vannak a közösségfejlesztés gondolati térhódításának, s ez a leginkább a válságok állandósulásával válik felismerhetővé.
A jóléti rendszerek válsága csak nyitánya volt az egyre súlyosbodó válságfolyamatnak – mely sokak véleménye szerint inkább társadalmi, politikai és erkölcsi válság, mint gazdasági. A jóléti rendszer válsága főként azt az üzenetet küldte, hogy elengedhetetlenül szükséges a mind nagyobb kiterjedésű személyes és közösségi felelősségvállalás és az önsegítés. Ne csak az állam, hanem az érintettek is szolgáltassanak, üzeni továbbá, sőt, vegyenek részt a kormányzati munkában is, ld. David Cameron Big Society koncepcióját!
S folytatódik a közösségiség térhódítása a szegények létfenntartási küzdelmeiben (egyelőre még nem olyan mértékben, mint indokolt lenne, de már megjelent), s a fenntarthatóságra törekvés, sőt, a növekedés-ellenesség megannyi, immár hazai példájában is. Az ökológiai és helyi megoldásokat keresők aktivitása: közösségi alapú gazdaság, helyi termék, helyi pénz, szívesség-szolgálatok, közösségi vállalkozások, közösségi bankolás – bizonyítva, hogy a közösségiség nem egy letűnt korszak kelléke, hanem jelen.

Felfedeződött tehát a HELYbeliség, ami maga is KÖZösSÉG.

A közösségiség és részvétel, a részvételi demokrácia, az interdiszciplinaritás, az együttműködés, a helyi közösségi gazdaság és a helybeliség szükségességének felismerése talán magával hozza azt a társadalmi integrációt, amelyre a közösségfejlesztés is irányul. E munkában a közösségfejlesztés csak egyetlen hozzájáruló elem lehet a sok közül, de – amennyiben a politika helyzetbe hozza -, ez a hozzájárulás jelentős lehetne.

II. A közművelődés és a közösségfejlesztés kapcsolata

Ha a közművelődés és a közösségfejlesztés kapcsolatát egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondhatnám, hogy ez a kapcsolat szerves – kialakulásában és jelenlegi, egymást megerősítő kapcsolatában is.
 
A közösségfejlesztés felé vezető út a közművelődés útkeresési kísérleteiből indult ki. A cél valamennyi kísérletnél a hasznosság növelése, a közösség tagjaival való szerves kapcsolat kialakítása volt.
A szerves kapcsolat alapját csakis az adott társadalmi-közösségi közeg szükségletei adhatják. Ám a szükségletek feltárása, felismerése és redukálása bonyolult folyamat, az eltérő szükségletek különféle szakmai válaszreakciókat váltanak ki.
Így indult meg a ’70-es évek közepétől-végétől a köz művelődését elősegítő szakmai tevékenységek szakosodása: a közösségfejlesztés, a mentálhigiénés, a népfőiskolai és a szociális irányultságú segítő munka.

A közösségfejlesztés Magyarországon is a settlement típusú tevékenységből, gondolatból fejlődött ki, amennyiben a művelődési otthont az önszerveződés központjának, színterének és az ahhoz szakmai segítséget nyújtó intézménynek fogjuk fel. Ha a settlement a törzs, akkor annak egy-egy jó erős ága a közművelődés és a közösségfejlesztés, de vannak további erős ágai is: kulturális és művelődési-művészeti tevékenység, felnőttképzés, szociális munka, szociálpolitika, mentálhigiéné, egészségügyi és szociális munka, ismeretterjesztés, sport, szabadidős tevékenységek, és mások.

Ami a közösségfejlesztést illeti, alapvető jellemzője az integráns szemlélet, tehát hogy az embert tekinti a kiinduló pontnak, nem pedig az intézményi szempontokat.
A közösségfejlesztés másik nagyon lényeges kiindulópontja az volt, hogy akit nem lehet integrálni egy közösségi tevékenységbe, mert valamilyen okból nem akar bejönni a művelődési házba, ahhoz el kell menni.
A vele folytatott párbeszéd, kommunikáció lehetőséget ad számára az önbemutatásra, arra, hogy megfogalmazza a saját problémáit, s esetleg fel kell bátorítani őt arra, hogy másokkal is összejöjjön. A szakma kialakulásának logikája erősen rokonítható egymással, külföldön is, Magyarországon is.
Az első lépés a „Nyitott ház” kísérlet volt.
Ez a kísérlet még a művelődési otthonon belüli munka innovációjára vonatkozott. Vezérgondolata: az ünnepi kultúrától a hétköznapi kultúráig és ismét az ünnepi kultúráig vezető út megtételének fölkínálása volt. Jelentős szerepet szánt az ösztönzésnek, inspirációnak, kezdeményezésnek – a népművelő animátori szerepfelfogásával egyidejűleg, és a művelődési otthont övező társadalmi környezet mindennapi tevékenységének kulturális fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. 
Eredmények: 5 %-ról 20 %-ra növekedett a látogatottság
A második lépés: Kimozdulni a művelődési otthonból – helyi művelődési mozgalmak generálása
 Önszervező köri mozgalom - tankatalógusok
 A helyi kultúra visszatanítása – kalendáriumi munka
 A látókör kitágítása: cserék szervezése
Eredmények: Motivációk épültek hosszantartó művelődési-tanulási folyamatokhoz, melyek a művelődési otthonban (szakkörök, tanfolyamok, klubok, baráti körök, stb.) és azon kívül (kertbarát körök, szomszédolások, stb.) valósultak meg.
Harmadik lépés: Közösségi tervezés és közösségi problémamegoldó folyamatok szervezése
Eredmények: E bonyolulttá vált tevékenység során megnőtt a szükséglet a képessé tétel-képessé válás iránt, mely elsődlegesen a cselekvésen keresztüli informális és nem-formális tanulásban, másodlagosan pedig az azt kiegészítő formális felnőttképzési tevékenységben realizálódott (általános célú képzések, szakmai képzések).

Közösségfejlesztés, közművelődés és közösségi művelődés
A képessé tétel és a tudás általi felszabadítás munkája egyszerre közösségfejlesztési és közművelődési.
A motiválás a cselekvésre és tanulásra, az önbizalom építése, a kommunikáció fejlesztése, a közösség aktivizálása és közösségi mozgalmak indukálása, intézmények építése a helyi közösségben, stb. – inkább közösségfejlesztési mozzanatok, míg a közösségi cselekvés véghezvitele és a közösségi tanulási-művelődési folyamatok már inkább a közművelődés, de még inkább a közösségi művelődés körébe tartoznak.
A közösségi művelődés ugyanis valamennyi, a helyi közösségben zajló közösségi tanulási-művelődési-kulturális folyamatot felöleli, mégpedig az egyének és csoportjaik aktív részvétele révén, a tervezéstől a megvalósításig.
E tanulási folyamatok hihetetlenül sokrétűek: a tapasztalatok egyszerű megosztásától a tanulmányutakig, az önszervező tanuló vagy párbeszédkörök, népfőiskolai kurzusok szervezésétől a felnőttképzési tanfolyamokig terjedően széles a skála. A közösségfejlesztők által gerjesztett közösségi folyamat életben tartása – animálása -, folyamatos szervezése; a felbukkanó érdeklődési területeknek megfelelő csoportok életre hívása és működtetése, s mindezekhez tér, idő, szakember biztosítása szintén jó, ha közművelődési, közösségi művelődési feladat.

III. Intézmények közötti egyeztetések, együttműködés, társadalmi integráció
Közösségekről és civilekről sok szó esett eddig, mint ahogy említettük már a közszféra különböző szolgáltatásait nyújtó állami intézményeket is.
Ezekre az intézményekre a civilekhez és az üzleti szféra szereplőihez hasonló nehéz feladat hárul: feltalálni magukat a folyamatosan változó körülmények között, s egyidejűleg alkalmazkodni és változni is.
Nyilvánvaló, hogy a közösségfejlesztést ez utóbbi érdekli. Rég itt lenne már az ideje közszolgálati intézményeink demokratizálódásának és az felhasználókkal történő új „társadalmi megegyezés” alapján egy megújult működésre. Az intézmények ugyanis nem tudják megoldani problémáikat a helyi közösség, a társadalom, a hazai és nemzetközi hálózatok együttműködő közreműködése nélkül, de véges szakmai hatásuk (részterületek!) és egyre szűkebb anyagi forrásaik miatt egymás nélkül sem, tehát az intézményeknek is össze kell fogniuk azonos vonzáskörzeten belül. S ami talán ennél is fontosabb: a helyi közösségek sem tudják megoldani problémáikat nyitott és rugalmas intézmények nélkül.
Ha az intézmények nem képesek magukat újrafogalmazni ebben a kapcsolatrendszerben, kiüresednek, és azt fogják tapasztalni, hogy korábbi feladataikat elviszik más intézmények, szervezetek, s végképp feleslegessé válnak.

A közösségi munka legfőbb feladata ma az intézményközi együttműködés szemléleti alapjainak kialakítása és gyakorlati megvalósítása lenne, a képessé tétellel a fókuszban. A lakosok nem mindig tudnak kapcsolatot teremteni az intézményekkel, így azoknak kellene közösségi kezdeményező szerepet betölteniük, felhasználva mindazt az önbizalom-építő, képessé tevő erőt, amit egy közösségi szinten kialakuló új viszony biztosítani tud.
A lehetőségek megismerése, az ellátástól való elmozdulás a saját élet irányításában való aktív részvételig akkor jöhet létre,
ha az intézmények a teljes embert, s nem pusztán a szolgáltatásaik szempontjából ellátásra szoruló ügyfelet látják az érintettekben;
ha a szolgáltatások nem csak egymás mellett jelennek meg, a másikról mit sem tudva, hanem az egyéni és közösségi utakat egységükben látva, egymással kölcsönhatásban is;
s ha lehetőségeiket a helyzetből való kivezető utak intézményközi keresésére is felhasználják – az egész közösség hasznára.

Szükséges, hogy a civil – önsegítő, önszervező, önkéntes – kezdeményezéseket az intézmények erkölcsileg és szakmailag, a képessé tétel minden bekapcsolható eszközével támogassák, hiszen ennek számos hozadéka lesz az egyén, a közösség és az intézmények számára is. Fontos lépés ez az önállóság és az önbizalom fejlődésében; a másokért vállalt felelősség gyakorlattá szervezése pozitívan hat vissza az egyéni életvezetésre, motivációt épít az informális és formális tanulásra, stb.
Az önkéntes tevékenységek szaporodása idővel kiegészíti és módosíthatja is az intézményi szerepköröket, de nem teszi feleslegessé, csak a munka hangsúlyait helyezheti át a frontális ellátástól a mind szakszerűbb munka felé: koordináció, a közösségi munkaformák, s a képessé tétel szervezettebb formáinak kialakítása.  
 
Köszönöm szépen a figyelmet!

Irodalom:
Bibó István (1945): A magyar demokrácia válsága. In: Válogatott tanulmányok, Magvető, Budapest, 1985. II. kötet 50-57.old.
Csepeli György - Prazsák Gergely vizsgálata, 2010, Parola 2010/3. szám
Dewey, J. (1927): The Public and its Problems. Athens, Ohio University Press, 142-148 o.
Gadamer, H.-G.: Igazság és módszer, ford. Bonyhai Gábor. Budapest, 1984, Gondolat Kiadó
Habermas, J.1981. A kommunikatív cselekvés elmélete (The Theory of Communicative Action) Budapest, ELTE, Szociológiai Figyelő (Sociological Observer), 1985/1.
Hargitai Miklós: Finn furfang. Népszabadság Hétvége, 2011. december 10.

 
Az IKSZT-k az ifjúságért Békés megyében
2012. oktĂłber 02.

A Békés Megyei IBSEN Oktatási, Művészeti és Közművelődési Nonprofit Kft. Kulturális Irodája – partnerségben a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesületével - a fenti címmel pályázatot nyújtott be 2011 őszén a Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézethez. A projekt legfőbb célja a megyében található Integrált Közösségi Szolgáltató Tér címbirtokos településeken az ifjúsági információs szolgáltatások elindítása, a szolgáltatókkal való kapcsolattartás kialakítása, valamint a kiválasztott településeken a közösségfejlesztő folyamatok generálása.

A projekt megvalósítása során – a fiatalok helyzetének feltérképezéséhez, valamint a különböző fejlesztési folyamatok elindításához – a közösségi felmérés módszerét alkalmaztuk a megye két településén, Szabadkígyósos és Kardoson.
„A közösségi felmérés lényegében egy gyűjtőmódszer, több módszert magába ötvöző folyamat, s e tekintetben tulajdonképpen nem is csak egy módszer, hanem egy bonyolult, többfejezetes közösségi fejlődési folyamat, néha maga a helyi cselekvés” 1 –

A közösségi felmérés:
-  Első lépése lehet egy olyan folyamatnak, amelyben a település lakói közül mind többen bekapcsolódnak a környezetük társadalmi és fizikai átalakításába
-  A fókuszban az önsegítés áll
- A módszer alkalmas a közösségek összekovácsolására, az együttműködés és az összetartozás érzésének erősítésére
Célja – a projekt keretében:
- A településen élő fiatalok még otthonosabban érezzék magukat, találjanak helyben élményadó közösséget
- Az Integrált Közösségi Szolgáltató Tér hatékonyabban végezhesse a fiatalokat segítő munkáját
- A helyi fiatalok aktivizálása, megnyerése a közös munkára. Bátorítás nyújtása a közös cselekvéshez, amelynek középpontjában életminőségük javítása, a helyi közösségi élet megszervezése áll.
A közösségi felmérés során, kérdőíves módszert alkalmazva - a helyben élők egy csoportjának aktivizálásával - kikértük a fiatalok véleményét a település szabadidős-kulturális lehetőségeivel, jövőjével kapcsolatban.

Az érintett települések bemutatása:

Szabadkígyós nagy történelmi múlttal, tradíciókkal rendelkező település, lakosainak száma: 2800 fő. Kiemelkedő kulturális programja a Szabadkígyósi Kastélynapok, amely jelentős turisztikai vonzerővel bír. A feltáró munka időpontja előtt az IKSZT már aktív tevékenységet végzett a fiatalok körében, pl. lovas-kézműves tábor, nyári rendezvények szervezése, rock-zenekarnak próba lehetőség biztosítása, internet hozzáférési lehetőség megteremtése, versenyek, vetélkedők, kiállítások rendezése.

Kardos teljesen „ellentéte” az előző településnek, nagyságát tekintve is, a lakosok száma: 699 fő. Nincsenek „élhető” hagyományok, kevesebb a fiatal. A feltáró munka időpontjában még csak három hónapja működött az IKSZT, tehát érdemi munkáról még nem beszélhetünk, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem volt a közösségi tér vezetőinek kapcsolata a helyi fiatalokkal, akiknek a körében végeztek már egy előzetes igényfelmérést.

A feltáró munkát előkészítő találkozások ütemezése időrendben:

Első megbeszélés – találkozás a helyi hangadókkal, IKSZT munkatársaival: a projekt lényegének ismertetése, a közösségfejlesztő folyamatok elindítása, a helyi „ügyek” feltérképezése, körvonalak meghatározása.
Második megbeszélés – fiatalok, IKSZT munkatársak (felnőtt segítők) részvételével: helyi problémák-igények összefoglalása, a közösségi felmérési módszer lényegének felvázolása, a bevont korosztályba tartozó személyek elérésének módja, a kérdező fiatalok személyének kijelölése, időbeli ütemezés egyeztetése. A kérdőív első változatának összeállítása.
Harmadik megbeszélés – a kérdőív véglegesítése, a fiatal önkéntesek felkészítése a lekérdezésére, útmutatás a problémamentes kitöltéshez. A felnőtt segítőkkel időbeli és tartalmi egyeztetés, az összegzés szempontrendszerének kidolgozása.
Lakosság fórum: a közösségi felmérés eredményeinek visszacsatolása az érintettek felé.

A feltáró munka során a mintavétel kiválasztásánál figyelembe vettük a település nagyságát, múltját, hagyományait, a fiatalok aktivitását, az IKSZT tevékenységét és a korosztály körében végzett eddigi munkáját.
Szabadkígyós:
Mintavétel: a kérdőíves kutatást a 13-20 éves korosztály körében végeztük, akiknek a száma: 180 fő; ebből a megkérdezettek száma: 88 fő. A mintavétel módszere: előzetes megbeszélés a kérdező önkéntes fiatalokkal (9 fő), a segítő IKTSZ munkatársakkal: nevek, utcák, címek, elérhetőségek egyeztetése. A kérdezés helyszínei: tanórák, közösségi színterek (szórakozóhely, IKSZT, egyesület, klub – foglalkozás stb.), családi otthonok.
Kardos:
Mintavétel: a kérdőíves kutatást a 14-22 éves korosztály körében végeztük, akiknek a száma: 50 fő; ebből a megkérdezettek száma: 40 fő. A mintavétel módszere: előzetes megbeszélés a kérdező önkéntes fiatalokkal (5 fő), a segítő IKSZT munkatársakkal: nevek, utcák, elérhetőségek egyeztetése. A kérdezés helyszínei: tanórák, közösségi színterek (szórakozóhely, IKSZT, egyesületi, egyéb közösségi színtér, stb.), családi otthonok.

A feltáró munka végzésénél - mindkét település esetében - alkalmaztuk a hólabda módszert is. A fiatalokból álló, önkéntes munkát felvállaló kis csoportok a teljes közösségfejlesztő folyamatban együtt dolgoztak a szakmai irányítókkal és a felnőtt segítőkkel. Részt vettek a közösségi beszélgetéseken, ők maguk kérdezték meg társaikat, valamint segítettek a végső összegzés elkészítésében.

A felmérés tapasztalatainak összegzése, településenként
Kardos
A 40 interjúalany szinte mindegyike (1 kivételével) szeret a településen élni, elsősorban a családi kötődések miatt.  Sokan pozitívan értékelik, hogy csendes, rendezett a falu. A fiatalok 63 %-a fogalmazott úgy, hogy részben ismeri a település hagyományait, melynek felsorolásánál a szlovák életvitelhez kötődő események, rendezvények, a húsvéti ünnepkör, valamint a falunap szerepel az első helyen.  E kérdéskör elemzésénél figyelembe kell vennünk, hogy a faluban nincsenek tradicionális hagyományok. A megkérdezettek több mint 50 %-a jelölt meg értékes, érdekes személyiségeket a környezetében, a legtöbben a szülőket, a nagyszülőket és a baráti kört említették. A kardosi szabadidő eltöltési lehetőségek közül a fiatalok véleménye szerint kiemelkedik a sport, ide tartozik a foci, konditerem, biliárd, asztalitenisz. A megkérdezettek 20 %-a más településre jár el szórakozni.  Igen magas létszám - 65 % – jelölt meg olyan csoportot, közösséget, amelyhez kapcsolódóan jól érzi magát, közülük kiemelkedik a baráti kör fontossága, valamint a focicsapathoz való kötődés. A megkérdezett fiatalok 35 %-a nem látogatta az elmúlt három hónapban az Integrált Közösségi Szolgáltató Tér rendezvényeit, viszont majdnem ugyanennyien voltak -30%- három alkalomnál többször. A nem látogatók szinte mindegyike az időhiányt jelölte meg indoklásként (egy – előbbiektől eltérő – választ is született: „mert nincs a koromhoz illő program és esti lehetőség sincs nagyoknak”). A tevékenységet érintve egyértelmű, hogy az IKSZT-be látogató fiatalok többsége (30%-a) a számítógépek használata, valamint beszélgetések, a társas együttlét céljából keresi fel a közösségi teret. Az IKSZT-ben és a településen a jövőben egyaránt a sporthoz kapcsolódó rendezvényeken szeretnének részt venni a fiatalok elsősorban és a megkérdezettek igen nagy száma – 30 % - szívesen kapcsolódna aktívan, tevőlegesen is a jövőben a közösségi színtér életébe, programjaik szervezésébe.

Szabadkígyós:
A megkérdezett szabadkígyósi fiatalok jelentős része (85 %-a) szeret a településen élni, elsősorban az itt található baráti köre és a családi kötődések miatt.  Sokan pozitívan értékelik, hogy csendes, rendezett a település. A 88 fiatal közül 72 százalék fogalmazta meg, hogy ismeri a település hagyományait. Ebből 48 fő (a megkérdezettek több mint 50 %-a) egyértelműen a Kastély - játékokra illetve a kastélyhoz kapcsolódó egyéb szabadidős, kulturális lehetőségekre voksolt. A fiatalok zöme megjelölt értékes személyiségeket a környezetében (volt, aki név szerint), itt első helyre kerültek a barátok, a család. A szabadkígyósi szabadidő eltöltési lehetőségek közül a fiatalok véleménye szerint kiemelkedik a sport, ide tartozik a focipálya, konditerem, lovaglás, túrázás, sakk, kézilabda, kosárlabda, biciklizés – a megkérdezettek 66 %-a jelölte meg ezt a tevékenységet. Igen sokan – 24 fő, a megkérdezettek 27 %-a tartja fontosnak az IKSZT által nyújtott lehetőségeket, valamint a kastélyhoz kapcsolódó rendezvényeket. Sokan eljárnak más településekre is szórakozni, ezek közül kiemelkedik Békéscsaba. A településen szívesen szórakozók körében a legnépszerűbb helyszín a Dreher Söröző (18 %) és kb. egyenlő-egyenlő arányban a kocsma, kastély és IKSZT szerepel a válaszok között (11 %).
Elgondolkodtató, hogy a megkérdezett fiatalok 67 százaléka esetében nincs olyan csoport, baráti kör, klub, stb. amelyhez kacsolódnak, ahol jól érzi magukat. 22 fő (25 %) jelölte meg viszont, hogy fontos számára a baráti kör. A megkérdezettek 33 %-a nem látogatta az elmúlt három hónapban az Integrált Közösségi Szolgáltató Tér rendezvényeit, viszont ugyanennyien voltak - 33 % - egy-három alkalommal. Az IKSZT-be látogató fiatalok többsége a számítógépek használata miatt (30 %) keresi fel az intézményt, valamint kötetlen együttlét, beszélgetés céljából (26 %). A sorrendben ezt követően a könyvtár használók és a kiállításon résztvevők szerepelnek. A jövőben – IKSZT-ben, településen – lebonyolítandó programokkal kapcsolatban nagyon heterogén válaszok érkeztek, rengeteg ötletet felsorolva (39 tevékenységi kör!). A megkérdezett fiatalok 26 %-a kapcsolódna be az elkövetkezendő években az IKSZT tevékenységébe, 18 féle tevékenységi kör felvállalásával. Az információközvetítésben nagy szerepet kapnak: a facebook, a plakátok, a helyi médiák. Kiemelkedő még a személyes, „szájhagyomány” útján terjedő információ.  Az információáramlás bővítésére a jövőre vonatkozóan a megkérdezett fiatalok javasolják a honlap frissítését, az internet használatát, hirdető autó igénybevételét, szülők bevonását.
A kérdőív legvégén a fiatalok megfogalmazhatták „egyéb”, a településen megvalósítható szabadidős, kulturális igényeiket is, amelynek alapján az alábbi kívánságlista alakult ki:

- fontosabb szerepe legyen a hitoktatásnak
- felnőtt társasjátékok kellenének
- több számítógépre lenne szükség
- jó lenne létrehozni egy önsegélyező csere-bere klubot
- ingyen wifi elérhetőség
- pizzázó
- nagyobb reklám a rendezvényeknek
- legyen védőháló a pályánál
- alakítsanak ki a tinédzsereknek egy kötetlen beszélgető helyiséget
- műfüves focipálya
- kávézó; hamburgeres
- legyen autóverseny (CROSS) a faluban
- jó lenne az IKSZT-ben egy billiárdasztalt beállítani
- legyen gördeszkázási és küzdősportolási lehetőség
- uszoda
- fordítsanak több időt a vezetők a 18 éven felüli fiatalok igényeire is

Összességében a kérdőíves kutatás, feltáró munka eredményeképpen mindkét település esetében megállapítható, hogy felszínre hozta azokat az igényeket, amelyek a fiatalok részéről megfogalmazódtak az Integrált Közösségi Szolgáltató Tereken, valamint a településen megvalósítható szabadidős és kulturális rendezvényekkel kapcsolatban. Született egy „kívánságlista”, amely az előbbieknél is többet tartalmaz, érintve a település jövőjét is. Ugyanakkor történtek felajánlások is a fiatalok részéről – miben közreműködnének szívesen –, illetve elindult a tudástár, értéktár kialakítása, amelyet a jövőben folyamatosan bővíteni lehet.
A településeken elindított közösségfejlesztő folyamat lehetőséget nyújt a folyamatos párbeszédre az érintettek között, valamint olyan közösségi cselekvések, mozgások beindítására – a feltáró munka eredményeire építve lsd. kívánságlista, felajánlások, összegző anyag –, amely által gazdagodhat a település kulturális élete.

És végezetül hadd ejtsek szót a közösségi feltáró munkában folyamatosan részt vevő felnőtt segítőkről, akik helyben gondozták a közösségi felmérés folyamatát, megszervezték a találkozókat, aktivizálták a fiatalokat, dokumentációt gyűjtöttek, figyelemmel kísérték a kutató munka gyakorlati megvalósítását, közreműködtek a kérdőívek „első körös” összesítésében.
Szabadkígyóson - Pelyhéné Lipták Gabriella az ÁMK igazgatója; Németh Mariann és Martinecz Melinda, az IKSZT munkatársai
Kardoson – Furár Zsófia, Sándor Pál IKSZT munkatársak
Ezúton is köszönjük a munkájukat!

                                                          Pocsajiné Fábián Magdolna
                                                          szociológus, közösségfejlesztő
                                                          Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete

Felhasznált szakirodalom:
Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés ; Budapest 1998.
Vercseg Ilona: KÖZÖSSÉG ÉS RÉSZVÉTEL – a KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ÉS A KÖZÖSSÉGI MUNKA GYAKORLATÁNAK ELMÉLETE; Budapest 2011.

A feltáró munka kérdőíve megtalálható a http://civilek.csabanet.hu honlap, közösségfejlesztés menüpont alatt.


 

A kérdőív letölthető az alábbi linkre kattintva:

ikszt_kerdoiv_szabadkigyos_2012.doc

 

 

 
Állampolgári Részvétel Hete
2012. augusztus 22.

  

SZEPTEMBER 24-30.
 

A Central and Eastern European Citizens Network tagországai és tagszervezetei felhívással fordulnak mindazokhoz, akik fontosnak tartják a közösségi alapú társadalom kialakulását és ezért tenni is képesek/hajlandók, hogy legyenek alakítói, vagy résztvevői az Állampolgári Részvétel Hete nemzetközi eseményeinek!

Főszervező: Central and Eastern European Citizens Network

Hazai kezdeményezők: Civil Kollégium Alapítvány; Közösségfejlesztők Egyesülete; Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat; Szövetség a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért Egyesület; Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus

Mi az Állampolgári részvétel hete?

Az ÁRH kampányhét, a közép-kelet európai hálózatok együttes és hangsúlyos megnyilatkozása annak érdekében, hogy az állampolgári részvétel problematikája erőteljesebben jelenjen meg az európai médiában, politikában és a civil társadalomban.
Az ÁRH nem projekt, vagy néhány szervezet közös „rendezvénye”, hanem a tartalmát, szervezését és megvalósítását tekintve is mozgalmi törekvés.
Legfontosabb célja, hogy – minél szélesebb nyilvánosságot teremtsen az állampolgári cselekvések lehetőségének, erejének, általában a civil részvételnek,
• egyúttal az erre a hétre koncentrálódó események súlyukkal felkeltsék a média figyelmét az eseménysorozatra, általában a közösségi részvételre, s hogy
• megszólítsák, felelősségvállalásra buzdítsák a politikusokat, helyi, országos és nemzetközi szinten.

Helyi, megyei és országos akciók, szakmai és civil találkozók, konferenciák, szemináriumok, műhelyek, médiaesemények, iskolai események, nyilvános gyűlések, kiállítások, fesztiválok stb. adják össze az Állampolgári részvétel hetének programját.

Az elmúlt években összesen több mint 1000 akció/esemény valósult meg a Hét során csak Magyarországon, több-száz településen és több-száz közösség, civil szervezet csatlakozásával azért, hogy megmutassuk, az állampolgárok részvétele nem csak utópia, hanem a legalapvetőbb közös ügyünk.

Hogyan csatlakozhatsz?

Az ÁRH-hoz mindenki csatlakozhat, aki fontosnak érzi az emberi kezdeményezés, cselekvés és részvétel fejlesztését, a demokrácia és a civil társadalom erősítését. Az ÁRH alapvetően nem „nagy rendezvényekből” áll. Erejét a csatlakozók és akciók/programok sokasága, sokszínűsége adja. Legyél akár környezet, vagy érdekvédő, tervező, fejlesztő, segítő, szervező, képző, informáló, szépítő, vagy akárhogy is, de jobbítani akaró:
SZERVEZKEDJ!...vagy kapcsold szeptemberi programjaidat az ÁRH-hoz!

A programokhoz a főszervezők biztosítanak weboldalakat, sajtózást, szóró és röpianyagokat stb.
A programszervezéshez érdemes áttekinteni az ÁRH oldalait, eseményeit, blogját.
Szívesen adunk ötleteket, ajánlásokat az alábbi elérhetőségeken is.

Témajavaslatok, közös irányvonalak a szervezkedéshez 2012-ben:

Az utóbbi évekhez hasonlóan idén is buzdítottunk benneteket, hogy keressük meg közösen azokat a fókuszokat, amelyek 2012-ben kiemelten fontosak lehetnek az állampolgári részvétel (így az ÁRH) vonatkozásában, illetve amelyek motivációt, támpontot jelenthetnek a csatlakozó szervezeteknek.
A találkozók és az on-line tervezés eredményeképpen egy olyan átfogó tématerület rajzolódott ki, amely
- egyrészt általános helyzetértékelést és reflexiót sürget a közelmúlt társadalmi-gazdasági változásaihoz kapcsolódóan,
- másrészt az állampolgári, civil és közösségi cselekvés fenntarthatóságának konkrét alternatíváit próbálja feltérképezni és megvilágítani.

A témát megalapozó, illetve a témához kapcsolódó 2012-es kezdeményezések:
Az állampolgári részvétel harmadik nemzetközi nyári egyeteme – „globális civil ébredés és helyi perspektívák”
http://ceecn.net/citizen-participation-university/66-2012/271-cpu-2012
IX. Nyári egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért – „Közösségben. Szolidárisabb – Igazságosabb – Fenntarthatóbb”:
http://nyariegyetem.adattar.net/
2012 – A Szövetkezetek Nemzetközi Éve:
http://szoszov.hu/a-szovetkezetek-nemzetkozi-eve

Az ÁRH12 fókusza: RÉSZVÉTEL ÉS FENNTARTHATÓSÁG

1. Civil társadalom, demokrácia
- Mi a civil társadalom és mire való?
- Gyűjtsük össze és beszéljük meg a civil társadalom funkcióit a mai demokráciában!
- Hazai és nemzetközi mozgalmak: Jelenségek, vagy a változások kezdeményezői?  
- A helyi (szomszédsági, települési, kistérségi) részvételi demokrácia lehetőségei.
Mitől lehet nálunk nagyobb demokrácia?

2. Fenntarthatóság a közösségi-társadalmi folyamatokban
- Rendszeres ön és egymást segítő folyamatok a mindennapokban
- Kreatív és fenntartható közösségi kezdeményezések a lakhatás, az élelmiszer önrendelkezés, az energiafüggetlenség terén, önkéntes fejlesztések - falu és városszépítés, közösségi kert, közösségi beszerzés, stb.;
- Közösségi természet és környezetvédelem helyben

3. Fenntarthatóság a gazdaságban – szolidáris gazdaság
- Önszervező és demokratikus vállalkozások: közösségi és társadalmi vállalkozások, (szociális) szövetkezetek, közösségi alapítványok
- A civil társadalom önállóságának, támogatottságának fejlesztése; alternatív, kreatív finanszírozás: adománygyűjtő akciók és közösségi események, sportesemények, könyvaukciók, egészséges étel vásárok, adományboltok stb.
- Forprofit és nonprofit együttállások: fejlődési irányok és metszéspontok; célok és/vagy érdekek mentén lehetséges együttműködések; meglévő jó gyakorlatok.

4. Fenntarthatóság a segítő munkában
- Fenntartható, mert együttműködő segítő szakmák és intézmények
- A közösségi aktivisták szélesebb körű hazai összefogásának elindítása, segítése (hálózatépítés, találkozók, tanulmányutak szervezése, képzések stb.)
- A fiatal korosztályok segítése az eredményes részvételben (minden témához!)

Az ÁRH hivatalos honlapja: http://reszvetelhete.net/
További információ Varga Mátétól, az ÁRH nemzetközi és hazai koordinátorától kérhető:
H-1011 Budapest, Corvin tér 8. T/F: (36 1) 201 57 28, Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges , www.civilkollegium.hu

 
IX. Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért
2012. jĂşnius 13.

A kunbábonyi nyári egyetem a közösségi munka és a közösségfejlesztés iránt érdeklődők országos szakmaközi találkozója. Részletek itt: kunbabonyinye.blogspot.hu

 
Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, civil társadalom, szakmai szerepkörök
2012. jĂşnius 13.

Örömmel tölt el, hogy az E-Napraforgó közösségfejlesztő folyóirat egy átfogó cikket kért tőlem a közösségfejlesztésről. A Békés megyei civilek, közösségi szakemberek munkáját a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete megalakulása óta kísérem figyelemmel és segítem is, ha tehetem, előadásokkal, képzéssel, s reményeim szerint most ezzel az írással is. A közösségfejlesztés szerteágazó megközelítési lehetőségei közül most 3 irányt vázolok fel, kezdőkre és a haladókra egyaránt gondolva. Az első a közösségfejlesztés fogalmi megközelítése – ne ijedjen meg senki, nem különböző fogalmakat sorolok fel, inkább csak leszögezem, hogy a közösségfejlesztés elsősorban a közösségnek önmaga általi fejlesztését jelenti, egyszerre civil és – szükség esetén – szakmai munka is. A második irány a közösségfejlesztésnek a civil társadalom fejlesztésével való kapcsolatát emeli ki, melynek lényege az, hogy többségükben ne szenvedő és lázadó, de cselekvő emberek éljenek nálunk. Az E-Napraforgó olvasói tapasztalatból tudják, hogy a szervezett és cselekvő civil társadalom széleskörű kiépüléséhez sok elkötelezett önkéntes és szakember kitartó munkájára van szükség. S a harmadik, e cikkben a legterjedelmesebb irány mindazon feladatok összefoglalása, amelyeket a közösségfejlesztő/szervező szakember a munkája során végez és mindazon területek felsorolása, amelyeken szakmai hozzáértését folyamatosan fejlesztenie szükséges.
Jó olvasást és gondolkodást, további jó fejlesztői, szervezői munkát kívánok!

A közösségfejlesztés egyaránt értelmezhető mozgalomként és szakmaként.
 Mozgalom – a közösség általi fejlesztés
Lényegileg csak akkor beszélhetünk közösségfejlesztésről, ha maguk a közösség tagjai, szervezetei és intézményei fejlesztik a saját közösségüket. Nem a közösségfejlesztő fejleszti tehát a közösséget, hanem a közösség fejleszti önmagát. A közösségfejlesztő „csak” katalizálja és szakmailag segíti e folyamatot. A közösségfejlesztő azért kezdeményez, hogy a közösség átvegye tőle a kezdeményezést és elinduljon a problémák közösségi megoldásának útján, melyhez a közösségfejlesztő a képessé tétel változatos eszközeivel járul hozzá.
A jó közösségfejlesztési folyamat helyi mozgalom, amelyben a folyamatosan aktivizálódó lakosság keresi a maga hozzájárulási lehetőségeit a közösség életminőségének javításához, létrehozza saját intézményeit és együttműködési struktúrákat alakít ki. A közösségi fejlesztésben folytonosan újabb és újabb egyének és csoportok aktivizálódnak a folyamat kritikájaként vagy alternatívájaként, s e közösségi szereplők állandóan új helyzeteket teremtenek, megváltoztatva a tervezési, döntési és kontroll-mechanizmusokat. A mozgalom kifejezést az önszervező közösségi munka értelmében használjuk, mely állandóan mozog, változik, él, cseréli hangsúlyait és a megvalósítók köre is állandóan változik.
• A közösségfejlesztés mint szakma
A közösségfejlesztés mint szakma átmeneti, szervezett és szakszerű beavatkozást jelent a közösségek életébe annak érdekében, hogy a közösség képes legyen a megújulásra, vagyis saját problémáinak kezelésére, mérséklésére és megoldására. A beavatkozás addig tarthat, ameddig a közösség tagjai maguk nem válnak a változás meghatározó tényezőivé.
A közösségi tevékenység egyfelől a szükségletet szenvedő emberekre, másfelől – az érdekeiket megfogalmazó és azokat a társadalmi nyilvánosságban artikuláló közösségek erejével - a reformokra irányul, a döntéshozás, a jogalkotás befolyásolására, s az alkalmazkodás mellett vagy helyett a változásra fekteti a hangsúlyt.

Fókuszban a civil társadalom


A magyar közösségfejlesztés több mint 30 éves történelme során a civil társadalom erősítését, az önszerveződés és önirányítás, önsegítést jelölte ki a maga számára fő beavatkozási területként – vajon miért? Ez a kérdés az önszerveződéssel, sőt, a szervezetlenség és szervezettség kérdésével van összefüggésben a kezdetektől, a passzív, szenvedő magatartás helyett kívánatos cselekvő magatartás kiépítésének szükségességével.
Csepeli György és Prazsák Gergő Európai társadalmak című összehasonlító vizsgálatában a ’cselekvők’, a ’lázadók’ és a ’szenvedők’ megoszlását vizsgálta az egyes európai országokban.
E sorban Magyarország – Görögország előtt – az utolsó előtti helyen áll, 65,9 % ’szenvedővel’, 23,5 % ’lázadóval’ és 10,6 % cselekvővel’, szemben a 25 ország közül első helyen álló Svédország 6,9%-nyi ’szenvedőjével’, 18,2%-nyi ’lázadójával” és 74,9 %-nyi ’cselekvőjével’. (Csepeli, 2010)
A rendszerváltás előtt is jól érzékelhető volt a közügyek iránti passzivitás, s nem véletlenül, hiszen a társadalmi részvétel, a kulturális, szabadidő és sport területén létrejövő aktivitások támogatása mellett az államhatalom korlátozta a politikai részvételt, a civil aktivitást. A rendszerváltás után megnyílt szabad közéleti mozgástér, a civil társadalomé. A kezdeti szerveződési hullám után stagnálni kezdett a bejegyzett szervezetek száma, s bár a tiltakozás (aláírásgyűjtés) és nyomásgyakorlás (tűntetés, sztrájk) szinte a mindennapjaink részévé vált, a civil társadalom cselekvő részvétele és felelősségvállalása a mindennapi életben máig nem törte át a szenvedők és lázadók falait, mint azt a fenti, 2010-es vizsgálat oly ékesen bizonyítja.
Az 1989-es közép-kelet európai forradalmakat követően Miszlivetz Ferenc a civil társadalom fő jellemzőjeként „közszféráról”-ról beszél, és a reflexivitást jelöli meg a civil társadalom lényegéül: “A civil társadalom … egy közszféra, a szolidaritás szférája, ahol különböző érdekek artikulálódnak, feszülnek egymásnak, ahol konfliktusok zajlanak egyének, csoportok, szervezetek között…. A civil társadalom ezeknek a viszonya, tehát egy reflexivitás, s nem pedig a szervezeteknek az összessége. Az egymásra való kölcsönös reagálás a fontos, ez generál egy erőteret, amiben tulajdonképpen létrejön a civil társadalom.” (Miszlivetz, 1999, 427)
A közszférában kialakult spontán reflexivitástól a civil társadalom nagy utat jár be a szervezett reflexivitásig. A hallgatás, a belenyugvás, a közömbösség, a magánéletbe való visszahúzódás kultúráját kell a közép-kelet európai országokban, így Magyarországon is felváltani a részvétel, az aktív állampolgáriság, a párbeszéd és együttműködés kultúrájával. Nehéz út ez, hisz nem pusztán cselekvési know-how-król, hanem attitűd-váltásról van szó. Új intézményeket, de még struktúrákat is viszonylag könnyű létrehozni, ám azokat demokratikus módon működtetni – ehhez a közgondolkodás változására van szükség, amelyhez nem csak időre, hanem erőteljes társadalmi befektetésre is szükség van.
A közösség általi fejlesztést modernizációs, közösségi és demokratikus szocializációs folyamatként is értelmezendő.

Munkában a közösségfejlesztő


A közösségi segítő beavatkozások szakmai szerepeit, szerepköreit leginkább munkafunkcióként érdemes meghatározni, amely egy bizonyos megközelítést vagy feladat-csoportot foglal magába, s amellyel kapcsolatban a többi résztvevő jogosan elvárhatja, hogy a szakember elvégzi azt.
A közösség általi fejlesztés, s az azt szakmailag segítő közösségfejlesztés és közösségi munka folyamat–jellegű tevékenység, ld. pl. a Varga A. Tamás által leírt lépésjavaslatokat! (Vercseg, 2004, 19-20).
E folyamatban a közösségfejlesztőnek, közösségi munkásnak több szerepe is van, ezeket fel lehet építeni egy kontinuummá. A folyamat beindításától a tervezési szakasz lezárultáig a közösségfejlesztő szerepei a hangsúlyosabbak, a megvalósításban pedig a közösségi munkásé, a szervezőé - elvileg, de sok függ az adott helyzettől és a közösség önszervezési készségétől. Előfordulhat, hogy mindkét szerepet egyetlen szakember teljesíti, s a közösségi munkás szerepeinek nagy részét az önszervező lakosság látja el, de az is, hogy a közösségi munkás fejlesztő szerepbe kerül, mert a helyi cselekvési ambíciók nagyobbnak bizonyulnak, mint az előre látható volt.

A fejlesztő és a szervező szerepkörök
A fejlesztő általában a közösséghez kívülről, meghatározatlan, de belátható időre (1-2 évre) érkezett szakember, s mint ilyen, speciális helyzetben van. Nem része a szövevényes helyi viszonyoknak, nem alá- vagy fölérendeltje senkinek, nem képvisel politikai, gazdasági vagy tudáshatalmat és érdeket, nem ismeri részleteiben a helyi múlt és jelen történéseit és konfliktusait, az ott lakók közösségi szerepeit és társas penetranciáját, a helyi együttműködés vagy épp együtt nem működés állapotát stb.. Mindezt nem tudja, és még sok minden mást sem, de tud néhány dolgot, amellyel a közösséget arra képes késztetni, hogy új szemmel nézzen önmagára, elemezze viszonyait, helyezze magát egy új perspektívába, amelynek lényege a saját problémáival való azonosulás és a problémák (egy részének) önerőből való megoldása.

A fejlesztő szakmai feladatai
Nagyságrendi látásmódjával, s azzal, hogy ismeri az adott helyen, országban és régióban is érvényesülő trendeket, ismeri a lehetséges haladási irányokat (azok kritikájával együtt), úgy képes kormányozni az érintettek részvételen alapuló fejlesztési folyamatot (ameddig ebben rá szükség van), hogy megszülessenek a közösség önmagáról való felismerései és azokat mindig kérdések és megoldási alternatívák kövessék. E több szempontú, deliberatív megközelítéssel az egymás véleményének meghallgatását és a mérlegelő döntést teszi lehetővé a helyi szereplők számára.

Hogyan éri ezt el? Kapcsolatokat szervez, bizalmat épít személye és szándékai iránt, katalizálja a közösség önmaga általi megismerésének folyamatát, önbizalmat épít a helyi szereplőkben, ösztönzi a részvételt, részt vesz a közös tevékenység meghatározásában, az együttműködés keretrendszerének kialakításában szerepet vállal, ösztönzi a helyi nyilvánosság szerveződését, hozzájárul az emberi erőforrás fejlesztéséhez, közösségi munkamódban dolgozik, majd visszavonul és kiszáll a folyamatból.

A szervező szakmai feladatai
A közösségfejlesztővel együtt dolgozó szervező(k) feladatai is számosak. A legfontosabb feladatuk a fejlesztő által keltett mozgások életben tartása, s ez fokozatosan minden bizonnyal módosítani fogja saját korábbi szerepkörét. Ezt azonban, tapasztalataim szerint, nem negatív élményként élik meg a közösségi munkások, ellenkezőleg, úgy vélik, hogy az egyre szélesedő részvétellel a dolgok új, értelmesebb rendszerré szerveződnek.

A közösségi munkamód lehetővé teszi, hogy a szervezési feladatok többségét önkéntesek vállalják, s így a közösségi munkásnak egyfelől az informális képző szerepe jut az önkéntesekkel való foglalkozásban, másrészt nő koordinációs szerepe a szervezői rovására.
A szervezőnek is tökéletesen tisztába kell lennie a fejlesztő folyamat természetével és neki is non-direktív attitűddel kell végeznie munkáját – elérni, hogy az önkéntesek meg is csinálják a felvállalt munkát és amit csak lehet, nem szabad megcsinálnia helyettük; soha senkire nem gyakorolni nyomást a teljesítés érdekében, de mindig a háttérben lenni a dublőr szerepében – magyarul új tapasztalatokhoz juttatni az érintetteket és sikerélményhez segíteni őket. Másként nem is működne az egész, hisz a közösség általi fejlesztés olyan sokszereplős mozgásokat produkál, aminek szervezési feladatait egyetlen szakember nem is tudná ellátni.
A szervező dolga elősegíteni a gyakorlati megvalósulást. Az érdeklődés ne lohadjon le; legyen gyakorisága a személyes, de még inkább a nyilvános kommunikációnak; a közösségi alkalmak megszerveződjenek; a közös szándékok nyilvánosságra kerüljenek; biztosítva legyenek az intézményközi, valamint a bizottsági-tanácsi munka feltételei, s a csoportok és intézmények között folyamatos legyen az információcsere; gondozott legyen a helyi kapcsolatrendszer, a civil szervezetekre háruljon figyelem, a szervező ismerje munkájukat, vezetőit, kuratóriumát; valósuljanak meg az eltervezett tanulmányutak, tapasztalatcserék; legyenek kistérségi és nemzetközi kapcsolatok, stb.

A szakmunka végzéséhez szükséges szakértelem


Mind a fejlesztő, mind a szervező munkája megkövetel bizonyos rátermettséget és szakmai kompetenciát, s ez legfőképp a következőket jelenti: kapcsolatszervező készség, köznyelvi és szakmai nyelvű beszédkészség és a közérthetőség, előadói és tárgyalási készség, a jogszabály-alkalmazás készsége, kommunikációs készség és a meghallgatni tudás készsége. A személyes kompetenciákhoz tartoznak az érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság, a kitartás, a megbízhatóság, az önfegyelem, a pontosság és a türelmesség, a társas kompetenciákhoz pedig a kapcsolatteremtő és kapcsolatfenntartó készség, az empatikus készség, a tolerancia és a kezdeményezőkészség.
A szakértelem részét képező szakmai ismeretek természetesen nagyban függnek a fejlesztőt/szervezők felkészítő oktatási intézmények tanterveitől, de a társadalomismeret, az önkormányzati rendszer, a jogi előírások, a menedzsment és finanszírozás, a közszolgáltatásban résztvevő ágazatok munkájának ismerete mellett szükséges még kommunikációs ismeretekkel is rendelkeznie, értenie kell a csoportok szervezéséhez, a civil cselekvési technikákhoz, a konfliktuskezeléshez és az érdekegyeztetéshez és az intézményközi munkához. Ismernie kell és tudnia kell alkalmazni a közösségfejlesztés, közösségi munka aktivizáló, együttműködést és nyilvánosságot szervező módszereit és a civil cselekvés technikáit, valamint informatikai és technikai ismeretekkel is rendelkeznie kell. A módszerek alkalmazásához módszerkompetenciákra is szüksége van, ilyenek az áttekintő képesség, az információgyűjtés, a módszeres munkavégzés és a gyakorlatias feladatértelmezés. A legfőbb tudása azonban mind a közösségfejlesztőnek, mind a szervezőnek az, hogy tudja: mi az, amit nem tud és kihez kell fordulnia, ha e tudásra a közösségnek szüksége van!
Számos készség kifejleszthető és sok minden megtanulható, de a közösségi munkához alapvető a nyitott hozzáállás, a bizonytalan kimenetelű helyzetek nem csak elviselése, hanem értékként kezelése (’ebből még sok minden kialakulhat!’). E sokszereplős munkában nem lehet mindent előre látni, gyakran hiányoznak biztonságos fogódzók és garancia sincs a sikerre. Ennek elviseléséhez, sőt, előnyként való értelmezéséhez, a társadalom és a közösség szüntelen tanulmányozásához nyitott, érdeklődő, kíváncsi és az élet váratlan fordulatait hajtóerőként is értelmezni képes emberek szükségesek, akikből az évek során jó szakember válhat.
A közösségfejlesztői és közösségi munka visszahat művelőjére – toleranciára és önfegyelemre szoktatja, állandó ön- és társadalomelemzésre, gondolkodásra, s mások megértésére,  és - nem minden áron történő! – elfogadására, s olyan szakemberré, aki maga is cselekvő állampolgárrá és közösségi emberré válik.

Felhasznált irodalom:
Csepeli György: Társadalmi szolidaritás – összetartó társadalom. Budapest, 2010. Parola, 3. szám, címlap és 3-6. oldal
Miszlivetz Ferenc hozzászólása az MTV2 Mélyvíz beszélgetésében 1999. március 23-án. In: Magyar és európai civil társadalom, szerk. Csefkó Ferenc és Horváth Csaba, 423-434. o. Friedrich Ebert Alapítvány, Pécs, 1999
Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak. Budapest, 2004, Közösségfejlesztők Egyesülete.
Vercseg Ilona: Közösség és részvétel. A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. Budapest, 2011. Hilscher Rezső Egyesület/ELTE Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék

 

 
KÖZBIZALOM 2011
2012. május 03.

Összefoglaló

Hetedik alkalommal végeztek közösségfejlesztő szervezetek az Állampolgári Részvétel Hetén az elmúlt év szeptember-október fordulóján szúrópróbaszerű felmérést a közbizalom hazai állapotáról. Az állampolgári aktivitást szolgáló nemzetközi rendezvénysorozat – melynek magyarországi összefogója a Civil Kollégium Alapítvány és a Közösségfejlesztők Egyesülete - a civil-közösségi részvétel dinamizálására, a főként helyi szintű kezdeményezés – aktivitás demonstratív támogatására szerveződik.
Minden évben, így 2011 őszén is része volt ennek a programnak, hogy arról igyekeztünk tájékozódni, hogyan alakul a társadalom különféle intézményeibe, szerveződéseibe vetett közbizalom. A feltárást – annak kérdőíves lekérdezését - az ország szinte valamennyi megyéjében közösségi aktivisták végezték, ezért is jelezzük hangsúlyosan, eredményeink nem reprezentatív adatfelvételre épülnek. Ebben az évben 4300-nál több kérdőívet töltöttek ki a megkérdezettek.
A Közbizalom 2011 vizsgálat az előző évekhez való viszonyításában nem hozott kiemelkedő változásokat, jelentősebb elmozdulásokat. Nehéz új fordulatban újra és újra megfogalmazni, hogy évek óta mélyponton a hazai közbizalom szintje. Néhány kiemelkedő összefüggésre hívjuk fel e bevezetőben a figyelmet:
Alapkérdésünkben arról érdeklődtünk a kérdőívünket kitöltőktől, hogy mennyire bíznak meg a rendőrségben, az igazságszolgáltatásban, a politikusokban, a parlamentben, az önkormányzatokban, a civil-nonprofit szervezetekben és az egyházakban. Ez a kérdésfeltevés alkalmas volt a korábbi 5 évben szerzett tapasztalatainkkal való összevetésre is.
Ebben az évben is 3 jellegzetes sávra tagolódik a bizalmi indexben szereplő intézmények, szervezetek köre. Az élbolyban, tehát a bizalmi index élén a korábbiakhoz hasonlóan fej-fej mellett haladva a rendőrség (2,4) és a civil-nonprofit szervezetek (2,4) találhatók. Annyi változás történt az elmúlt évhez képest, hogy (a részletesebb adatok minimális különbsége alapján) helyet cseréltek az éllovasok.
Őrzik a második csoportban vezető helyüket az egyházak Ebben a mezőnyben találjuk az önkormányzatokat és az igazságszolgáltatást.
Végül a harmadik sávban, a legnagyobb bizalmatlanság a parlament és a politikusok iránt mutatkozott, az előbbieknek az eddigi vizsgálatainkhoz képest mélypontra sűlyedt a bizalmi indexe. Ez a hét éve tartó Közbizalom felméréseinkben mindig így volt, de itt már olyan alacsony szintű a bizalom, hogy alig van miből veszíteni, ám évről évre tud új „eredményt” produkálni a politikai elitet jelentő szektor.
1. tábla
Mennyire bízik meg...? 2005 2006 2008 2009 2010 2011
1-4 átlagos értékek (1=egyáltalán nem, 2=nem nagyon, 3=eléggé, 4= nagyon)
a civil- nonprofit szervezetekben? n.a. 2,8 2,4 2,5 2,4 2,4
a rendőrségben? 2,3 2,5 2,3 2,4 2,4 2,4
az egyházakban n.a. n.a. n.a. n.a. 2,3 2,3
az önkormányzatban? 2,5 2,4 2,3 2,3 2,3 2,3
az igazságszolgáltatásban? 2,4 2,4 2,1 2,2 2,3 2,2
a parlamentben? 2 1,9 1,7 1,6 1,8 1,6
a politikusokban? 1,7 1,6 1,5 1,5 1,5 1,5
A korábbiakhoz hasonlóan most is jelezzük, hogy az összesített adatokat tartalmazó táblához fontos kalkulálnunk, hogy a hazai gyakorlatban szokásos osztályzás helyett a mi vizsgálatunkban csak 1-4-es értékek vannak, ami azt jelenti, hogy ebben az intervallumban a 2,5 a középérték. E fölött pozitív (tehát inkább bíznak), alatta negatív (tehát inkább a bizalmatlanságot kifejező) összesített értékeket fejeznek ki az emberek.
A közbizalom mértéke – esetünkben kiáltóan alacsony szintje, ami tartós és még így is romló folyamatnak tekinthető – nem cifraság, nem pusztán valamiféle szépségfolt a társadalom arcán. „A bizalom megolajozza a társadalmi életet…” állítja és bizonyítja Putnam amerikai szociológus. Az állítás megfordítása is igaz: annak hiánya, a bizalmatlanság eszkalálódása a társadalom szétesését erősíti, a közérzetünk megrontója, a biztonságérzetünk kikezdője, de a gazdaság működési potenciáljának rombolója, sőt egyik fő okozója.
A fenti fő kérdésünket és annak választásait ebben az évben is kiegészítettük néhány további fontos kérdéssel, amelyek már közvetlenül a közösségi aktivitás mértékét igyekeznek bemutatni. Közösségfejlesztési szempontból kiemelten fontos a lokalitás, a helybeliség, s ezen a szinten a közjóért való lehetséges felelősségvállalás, a részvétel szándéka milyen mértékben jellemzi a megkérdezetteket. Azt kérdeztük „Mit gondol, tud valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre?”
A helyi aktivitás és a részvétel, az ügyek befolyásolásának az esélye a többi bizalmi adathoz hasonlóan romlott. A múlt évben ez volt az egyik reményteljes változást jelző, ám a 2011-es adatok nem csak e bizakodásunkat törik meg, de a két évvel korábbi gyenge eredményeket is alulmúlják.
Végül előre jelezzük azt is, hogy változóban van a részvételben használt megoldások, technikák korábbi kollekciója: tovább erősödik az internet és a web2 technikák közpolitikai jelentősége.

A részletek elolvashatóak a www.kozossegfejlesztes.hu oldalon.

Az összefoglalót készítette:
Péterfi Ferenc közösségfejlesztő

 

 
Ifjúsági közösségi felmérés
2012. február 16.

A Békés Megyei IBSEN Oktatási, Művészeti és Közművelődési Nonprofit Kft. Kulturális Irodája – partnerségben a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesületével - pályázatot nyújtott be 2011 őszén a Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézethez. Az IKSZT-k az ifjúságért Békés megyében című projekt legfőbb célja a megyében található Integrált Közösségi Szolgáltató Tér címbirtokos településeken az ifjúsági információs szolgáltatások elindítása, a szolgáltatókkal való kapcsolattartás, valamint a kiválasztott településeken a közösségfejlesztő folyamatok generálása. A projekt támogatásban részesült, a megvalósítás első lépéseként a szervezők Szabadkígyóson indítottak el – a helyi partnerekkel együttműködve (IKSZT vezetői, főiskolás, egyetemista fiatalok, pedagógusok, szociális munkások) – ifjúsági közösségi felmérést, amelynek célja, a 14-20 év közötti korosztály igényeinek felmérése, a fiatalok tevékenységének aktivizálása, ösztönzése.  A kutatómunka hamarosan Kardoson is elkezdődik, ugyanezen elképzelések mentén.

Butora Hajnalka

 

 
Közösségi kapcsolatok igénye - a demokrácia megújításának esélye
2012. január 24.

Kalocsai Janka és Széll Krisztián kutatási beszámolója és vitája
2011. július 30. szombat, VIII. Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért

A beszámoló Babos Zsuzsa jegyzetéből, az előadók kutatási összefoglalójából, a Széll Krisztiánnal készült videointerjúból – kérdező: Kovács Edit – állt össze.
Kalocsai Janka és Széll Krisztián egy 2008-ban indult és 2012 tavaszán befejeződő kutatás munkatársa, melyet dr. Utasi Ágnes vezet. (A kutatásvezető Előszava a 2010-ben megjelent első jelentésben a kutatás rövid összefoglalójának funkcióját is betölti, ezért a cikk végén közöljük! A szerk.)
A kutatókat a gyengülő társadalmi integráció és a bizalomhiányos emberi kapcsolatok elterjedése foglalkoztatta és úgy találták, hogy a posztszocialista országok lakosságához képest a magyarok másoknál negatívabb képzeteket társítanak a demokráciához, másoknál kisebb baráti társaságokkal rendelkeznek és kevesebben kötődnek civil szervezetekhez.
Hipotézisük szerint a demokratikus működés kulcselemei a közösségi lét, a civil társadalom és a társadalmi nyilvánosság. A közösségi részvétel hatására fokozódhat a közéleti döntések iránti érdeklődés és beleszólási hajlandóság.
A 2008-ban kezdődött kutatás jelenleg is tart, szakaszai:
– A kutatás kezdetén 26 mélyinterjút készítettek a közösségeikben aktív szerepet vállaló közösségi vezetőkkel, szervezőkkel (korábbi élettörténet, a gyermekkori szocializáció hatása);
– 2009 végén egy országos reprezentatív mintán végeztek kérdőíves felmérést 1051 fővel. A kvantitatív felmérés során vizsgálták a közösségi aktivitást, az internet- és közösségi kapcsolatokat, a szolidáris kapcsolatokat (kihez fordul, ha segítséget szeretne kérni), a bizalmat a helyi intézményekben, a társasági életet (hova szoktak járni), rákérdeztek a közösségi kötelékekre és arra, hogy melyek azok a célok, amelyekért részt vennének civil szervezetek munkájában;
– 2011 tavaszán falukutatást végeztek 7 faluban, határon innen és határon túl – 3 magyarországi, két vajdasági és két erdélyi faluban, s ennek eredményeit most dolgozzák fel.
Széll Krisztián saját benyomásairól azt mondta, hogy akik a civil életben aktívak, azok a közéletbe is jobban bevonódnak, ott is el akarják mondani a véleményüket. Az aktivitás főbb jellemzőit a következőkben foglalta össze:
Ha a szociodemográfiai változókat nézzük, akkor az aktívak a magasabb társadalmi státusszal rendelkező emberek köréből kerülnek ki. A nélkülözők szinte egyáltalán nem aktívak, de ez érthető is, mert aki nem tud mit enni, annak nem a közösségi igények kielégítése jelenik meg szükségletként. A közösséghez való tartozás igénye él az emberekben, úgy érzik, hogy együtt erősebbek, s közösen hatékonyan tudnak fellépni pl. az önkormányzatnál.
A megkérdezettek közül 29%-nak volt civil közössége. Kizárólag civil közössége csak 3%-nak volt, ők idősek és vallási közösségük van. 71% egyáltalán nem vesz részt civil közösségben. Vallási és sport közösségekben vesznek részt a legtöbben. A megkérdezettek érdekérvényesítési attitűdje: 38% inkább közérdekből cselekvő, 32% inkább önérdekből. Akik közérdekből cselekszenek, azok részt vesznek civil szervezetekben.
Fontos, hogy legyenek közösségi terek, ahol az emberek össze tudnak jönni – jártak olyan faluban, ahol még kocsma sincs. A családban, a gyermekkorban tapasztalt közösségi minták pedig meghatározóak – család, iskolák, táboroztatás, szakkörök. Akik ilyesmiben aktívan részt vettek, azok felnőttként is aktívabbak. A helyi kis körök, baráti társaságok szerepe nagyon fontos, hiszen ezek keretében tudnak az emberek beszélgetni. Szükséges szerinte egy (karizmatikus) vezető is, aki beindítja a folyamatokat. Ha fejlesztik a közösségi életet, akkor a közéleti aktivitás is növekszik.
S ha mindez együtt van sem lehet mindenkit bevonni, mert vannak, akiket nem lehet aktivizálni, mások pedig csak akkor kapcsolódnak be a közösségi életbe, ha látják, hogy már működik valamilyen dolog.
A demokrácia civil társadalom nélkül csak névleges demokrácia lehet. Azt jelenti a civilség, hogy az emberek elkezdenek beszélgetni egymással. Ennek következtében elkezdenek mozgolódni és történik valami.
Az interjúk és a kérdőívek elemzése már megjelent (lásd a következő részt!), s a kutatás végén terveznek megjelentetni egy zárókötet is az Interneten és nyomtatott változatban is.

A már megjelent munka a következő:
Utasi Ágnes (szerk.): Közösség és közélet. Budapest, 2010, Vincze Kiadó.
A kötet szerzői: Császár Balázs, Ferencz Gábor, Hári Péter, Kalocsai Janka, Sik Domonkos, Széll Krisztián, Utasi Ágnes, Vincze Anikó
www.mtapti.hu/pdf/sps1_kozosseg_kozelet.pdf

A könyv előszavában a kutatásvezető Utasi Ágnes így foglalja össze a kutatás legfontosabb tapasztalatait:
„Korábbi hazai és nemzetközi kutatások igazolták, hogy Magyarországon a civil közösségek hálója
ritka, a makrotársadalom nagymértékben atomizált, de a családi generációk összefogása erős. A „Közösségi kapcsolatok igénye – a demokrácia megújításának esélye” című kutatásunk legutóbbi vizsgálati szakaszában megállapítottuk, hogy a válaszadók túlnyomó többségének a családon kívül van magántársasága, s bízik is baráti közössége tagjainak mindennapi szolidaritásá-
ban. Civil közösséghez vagy egyesülethez kevesen kötődnek, ám sokkal többen csatlakoznának, ha életfeltételeik megengednék, vagy ha hívná őket valaki.
Az adatok jelezték, hogy a közért tenni akarás vágya és igénye a társadalomban sokkal erősebb, mint a valós közösségi részvétel és aktivitás. Kutatásunk alapkérdését megválaszolva azt mondhatjuk, hogy a közösség iránti igény, amely esélyt jelent a demokrácia megújítására, a társadalom háromnegyedénél jelen van. Nagymértékben fékezi azonban a közéleti aktivitást az, hogy hiányzik az összefogásba és a közös cselekvés eredményességébe vetett hit.
A létező közösségi kötelékek kétségtelenül esélyt jelentenek arra, hogy intenzívebb legyen a helyi közélet, a lokálpatriotizmus, majd a kört tovább szélesítve a makrotársadalom alakításának igénye is. A legkisebb közösségek is fokozhatják az információhoz jutás lehetőségét, a közösségen belüli kommunikáció pedig esélyt jelent a tágabb közösség életét érintő kérdések megvitatására, a viták során mások véleményének alakítására, vagyis a közélet iránti vágy felkeltésére.
Ebben a kötetben arra keresünk választ, hogy a mai magyar társadalomnak milyen aránya kötődik közösségekhez, és melyek azok a közösségek, amelyek csökkenthetik az atomizáltságot, s felkelthetik a közélet iránti igényt. A kötet szerzőinek többsége a Szegedi Tudományegyetem Szociológia Tanszékének volt vagy jelenlegi hallgatója. A kutatók a 2009 decemberében felvett országosan reprezentatív survey adatbázisának (OTKA – MTA Politikatudományi Intézet – Szegedi Tudományegyetem, N=1051) információanyagára építve vizsgálják a közösségek és a közélet kapcsolatának különböző aspektusait. A kutatás alapján készült jelenlegi kötetet abban a reményben tesszük közzé, hogy az olvasó talál a tanulmányok között továbbgondolásra késztető következtetést, adatot vagy információt.

Utasi Ágnes, kutatásvezető”

A további eredményeket érdemes az Interneten figyelemmel kísérni!

 
K ö z ö s s é g f e j l e s z t é s i H í r l e v é l
2011. december 14.

3. évfolyam. 16. szám. 2011. december 13. Luca napja

 A Közösségfejlesztési Hírlevél az aktív állampolgáriság, a civil/közösségi részvétel témáival kapcsolatos eseményekről, jó példákról számol be. Célja, hogy a közösségi munkával foglalkozó szakemberek mellett a szakterületen kívüli érdeklődők számára is információt nyújtson a közösségfejlesztés területén zajló munkákról, aktuális eseményekről, ihletet adjon a saját környezetben való cselekvéshez.

Általános ajánlók:

Þ      Szeptemberben megjelent a Parola című szakmai folyóirat legfrissebb száma

Þ      Ajánljuk honlapunk és adatbázisunk: www.kozossegfejlesztes.hu

Þ      Ha a közösségfejlesztéshez kapcsolódó híre-, cikke-, program-, képzési ajánlója van, vagy észrevétele, ötlete a hírlevéllel kapcsolatban, írjon nekünk! Köszönettel vesszük: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

a hírlevél tartalmából:

§         Aktualitások:

o        TESZ-E? - Tegyünk együtt a szegénység ellen! – komplex társadalmi program Észak-Abaújban

o        Lépjen be a közösségi alapítványok világába Lászlóval és Arankával

o        Közösségi tervezés Miskolcon és Pécsett

o        Ismerje az Év Önkénteseit!

§         Találkozz! – konferencia és műhelymunka ajánlók
o       Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért
      Részletek egy nyitókonferenciáról(TAMOP 5.1.3.-09/1.)

o       Fiatal Fejlesztők Műhelye – volt is, lesz is, van itt egy praxis

§         Olvasni és néznivalók

o       Elfogadták az új „Civil törvényt”

o       Olvasható a Parola őszi száma és már nyomdában a téli

o       Megjelent a pHérték, a ProHáló időszaki kiadványának második száma: fókuszában az önkéntesség

o       Ajánljuk figyelmükbe a Civil Szemle c. szakmai folyóiratot

§         Szubjektív ajánló

o Holnap Luca napja

  
Aktualitások  

TESZ-E? - Tegyünk együtt a szegénység ellen! – komplex társadalmi program Észak-Abaújban

 2011. november 1-én indult a TÁMOP-5.1.3 konstrukció támogatásával megvalósuló projekt, amelynek célja a szegénységben élő emberek és családok közösségi integrációja, szakmaközi és intézményközi együttműködések támogatásával.

A projekt a 2005 óta a mikro-térségben zajló közösségfejlesztési folyamatba ágyazódik be, építve az ott elért eredményekre. A 32 hónapos projektidőszak alatt megvalósuló tevékenységek célterülete 9 település. A megvalósuló tevékenységeket három nagy szakmai körbe sorolhatjuk: settlement típusú szolgáltatások, képzések, műhelyek a térségben élők és humán szolgáltatást végző szakemberek számára.

 A settlement olyan közösségi szolgáltató központ, mely egyszerre több célt valósít meg. Hozzájárul a helyi közösségek fejlődéséhez, fejlesztéséhez, szabadidős tevékenységeknek nyújt teret, segíti a szociális problémák megoldását, információt nyújt és segíti a különböző emberek, csoportok és közösségek közötti kommunikációt. A projekt során településenként lesznek ilyen settlementek, amelyekben a szegénységben élő emberek számára rendszeres közösségi beszélgetések zajlanak, ahol helyzetük azonosítására, az ebből történő megoldások kidolgozására, együttműködések kialakítására kerül sor. Az előzetes felmérések során körvonalazódott igényekre, valamint a közösségi beszélgetések során megfogalmazott hiányokra tematikus klubfoglalkozásokat tervezünk.

Műhelyek több szinten is zajlanak majd. Egyrészről települési szinten az elmúlt 6 év hagyományait továbbfolytatva, másrészről a települések közötti szintén 6 éve zajló műhelyek terén, amely teret biztosít majd a projekt egyeztetésének is. Harmadrészt a három szektor és a humán szolgáltatást végző szakemberek számára. Itt külön hangsúlyt fektetünk a pedagógusokra, a szociális munkásokra és a lelkészekre, akikkel a problémákra közösségi megoldásokat dolgozunk ki.

Háromféle képzés valósul meg, amelyeknek célcsoportjai, a településeken dolgozó közösségi munkások, a klubfoglalkozást tartók, valamint a humánszolgáltatást végző szakemberek.  

A program a Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért
(TAMOP 5.1.3.-09/1.) támogatási program 2. komponenseként valósul meg. Hírlevelünkben folyamatosan nyomon követjük alakulásukat és igyekszünk mindig egy-egy új kezdeményezést bemutatni.

 

Lépjen be a közösségi alapítványok világába Lászlóval és Arankával

László és Aranka a Gyökerek és Szárnyak Civil Fejlesztő Műhely által kitalált és Simonyi Cecília által megformált személyek, akik nagyon szívesen beszélgetnek a közösségi alapítványokról.

A www.civitalis.eoldal.hu/cikkek/interaktiv.html oldalon Ön is megismerkedhet velük és a közösségi alapítványok világával.

A közösségi alapítványok koncepciója nem ismeretlen a hazai civil szakemberek és a szélesebb publikum számára, hisz már egy évtizede, hogy időről időre cikkek jelennek meg és szakmai tanácskozások szerveződnek a témában. Magyarországon először Egerben, majd évek múltán az egyik pesti kerületben, a Ferencvárosban láttak neki elszánt csoportok egy-egy közösségi alapítvány megvalósításának. Aprólékosan, sok önkéntes munkával megpróbálnak létrehozni egy adott városra illetve kerületre fókuszáló támogató szervezetet, amely fő tevékenységének tekinti a helyi forrásokra építő adománygyűjtést, a helyi ügyek megoldására létrejövő, helyi programokat segítő támogatásosztást és a közösségépítő tevékenységet egyaránt.

A közösségi alapítványok koncepciója ilyen egyszerű, s mégis a részletek tehetik valóban izgalmassá és egyedivé a gyakorlati megvalósítást mindazok számára, akik tenni szeretnének annak a helynek a fejlődéséért, ahol élnek, dolgoznak. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a közösségi alapítványt egyaránt magukénak érezzék a helyi vállalkozók, magánszemélyek, civil csoportok és az önkormányzati intézmények, s mégis elismerjék függetlenségét? Miképp végezhet magas szakmai színvonalú munkát a közösségi alapítvány a helyi adományozás fejlesztése és népszerűsítése területén? Képes-e a közösségi alapítvány olyan csoportokat is aktivitásra motiválni, akik eddig inkább passzív szemlélői voltak közösségük életének? Lehet-e a mai Magyarországon a napi tevékenység mellett a hosszú távú kiegyensúlyozott működést garantáló alaptőkére is gyűjteni?

Ki szólítja meg azokat, akik érdeklődnek egy ilyen szervezet helyi megvalósíthatósága iránt? László. Ö teszi fel azokat a kérdéseket, melyekre válaszolva ki-ki képet kaphat arról, hogy őt személyesen mi segíti vagy hátráltatja egy helyi közösségi alapítvány jövőbeli kezdeményezőjeként. A kérdés- felelek egy ajánlással zárul, melyben a következő lépések megtételére kapunk bátorítást.

Akik inkább másokkal közösen beszélgetnének közösségi alapítványuk szükségességének és megvalósíthatóságának kérdéseiről. Őket segíti Aranka, aki bíztat és lépésről lépésre segítséget és ötleteket ad egy közösségi beszélgetés megszervezéséhez és levezetéséhez ebben a témában.

Lépjen be Ön is a közösségi alapítványok világába: www.civitalis.eoldal.hu/cikkek/interaktiv.html és adjon visszajelzést benyomásairól, terveiről kollégánkon, Kovács Editen ( Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges 06-30-359-1678) keresztül.  

 

Közösségi tervezés Miskolcon és Pécsett

A közösségfejlesztők, szociológusok, urbanisták, szociálpolitikusok, tájépítészek, várostervezők szakmai műhelyeiből alakult Városmegújító Munkacsoport azon dolgozik, hogy kikerülhetetlenné váljon Magyarországon is az érintettek, a helyi polgárok bevonása a különféle változtatási folyamatokba, hogy megvalósuljon a különféle szereplők, társadalmi szektorok együttműködése is ezekben a programokban.

Településmegújítás közösségi részvétellel c. képzés segítséget nyújt abban, hogy a tervezés nyilvános folyamattá váljon, az eltérő nézőpontok új      felismerésekhez vezessenek, azonosíthatóvá váljanak a városfejlesztés szereplői és hozzájárul ahhoz, hogy e szereplők felkészülhessenek a közös munkára.

Ez év szeptemberében és októberében a Dialóg Egyesület szervezésében egy képzés keretén belül ismerkedtek a közösségi tervezéssel az Avason működő intézmények, civil szervezetek, egyházak, a város, különböző osztályainak képviselői és építészek. A kiindulás az elméleti alapok megismerése volt, majd külföldi és hazai példákat mutattak be a képzők.

A képzés eredményeképpen az Avason megvalósuló két új létesítmény – az Avas- déli Missziós Református Egyházközség Közösségi Háza és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium által kivitelezett park - közösségi módon terveződik. Még december elején sor kerül a tervezés tervezésére a két érintett egyház képviselőivel, és építészekkel. 2012. januárjában elindul az ott élők részvételére építő folyamat, melynek tapasztalatairól rendszeresen beszámolunk.   

December második hetében pedig a pécsi Város-kooperáció tagjai vettek részt ugyanezen tematika mentén egy képzésen, közös gondolkodáson, melynek szakmai és a településtervezésre kiható következményei honlapukon, nyomon követhető: http://varoskoop.pecsicivil.hu/

 

Ismerje meg azÉv Önkénteseit!   

Az Önkéntes Központ Alapítvány által kezdeményezett díj 2011. évi átadásáról szóló összefoglaló kisfilm az alábbi linken tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?v=HqIlPs88CDA

         Gratulálunk a díjazottaknak és további kitartást kívánunk a kezdeményezőknek!

          
 TALÁLKOZZ!! konferencia ÉS MŰHELYMUNKA ajánló

 
Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért
Részletek egy nyitókonferenciáról(TAMOP 5.1.3.-09/1.)

A 2011. december 1-ére megrendezett nyitókonferencia várakozáson felüli érdeklődésre talált, ami világosan mutatja a téma sajnálatos aktualitását. A konferencia programjának megfelelően a plenáris előadók a különböző szakterületek szemszögéből elemezték a helyzetet, amely a jelek szerint a támogatási program kiírása óta tovább romlott. A délutáni három szekcióülésen az elmaradott térségek gazdasági lehetőségeiről, a szegregált telepeken végzett szociális és közösségi munkáról, valamint a szociálpolitikai intézkedések legszegényebb rétegekre gyakorolt hatásairól folyt a szakmai diskurzus meghívott elméleti és gyakorlati szakemberek segítségével. Mindhárom szekcióülést nagy érdeklődés kísérte, hiszen a program megvalósításának alapvető szempontjait, lehetőségeit vitatták meg.

A konferenciát a Közösségi Kapcsolat Alapítvány jóvoltából az interneten is követni lehetett valós időben. Az így készült felvételek továbbra is megtekinthetők három részletben:

- a konferencia programjának első része;
- a konferencia programjának második része;
- a konferencia 2. szekciója;


A konferencián készült fotókat megnézheti itt és itt.
(Ezúton is köszönetet mondanak a fotósoknak és a közreműködőknek!)
                                    

Fiatal Fejlesztők Műhelye


Májusban megkezdte munkáját a Fiatal Fejlesztők Műhelye (FFM). A közös tanulás célja, a helyi szervezetekben, mozgalmakban elköteleződő fiatal közösségi munkások tapasztalatainak tudatosítása, újabb feladatokra való felkészítése, kapcsolataik megerősítése az ország más területein tevékenykedő, kezdő és már tapasztaltabb kollégákkal. A szakmai műhelyt a Közösségfejlesztők Egyesületének képviseletében Kovács Edit és Peták Péter szervezi. Kérdéseket, terepmunka-, és együttműködési ötleteket szívesen fogad a műhely.

 
Olvasni és néznivalók

Elfogadták az új „Civil törvényt”

Elfogadta a parlament az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényt, amely alapján létrejön egy új szervezeti forma, a civil társaság, egyszerűsödnek a civil szervezetekre vonatkozó gazdálkodási szabályok, és megalakul a Nemzeti Együttműködési Alap.

Újdonság, hogy nem működő, illetve megszűnt civil szervezeteket a bíróság törli a nyilvántartásból. Ezt szolgálja a csőd-, a felszámolási-, valamint a végelszámolási eljárás rendelkezéseinek - a gazdasági társaságok mintájára - civil szervezetekre való alkalmazása is - indokolt korábban az előterjesztő.

A törvény létrehozza a Nemzeti Együttműködési Alapot, amely költségvetési támogatást biztosít majd a civil szervezetek számára működésükhöz és szakmai programjaik megvalósítására. A törvény egyes korábbi adómentességek, kedvezmények (helyi adó- és illetékmentesség, társasági adó fizetése alóli mentesség a teljes bevétel 15 %-ig) mellett kiterjeszti a közhasznú szervezetek teljes körére az adományok társasági adókedvezményét (az adomány költségként történő elszámolásán túl az adomány 20 %-ával csökkentheti adóalapját az adományozó cég, amely arány további 20 %-kal növekszik tartós adományozás esetén).

Az új jogszabály hatályon kívül helyezi a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt. Az alapprogramról szóló törvény alapján nyújtott támogatásokkal kapcsolatban a kezelői feladatokat az alapprogram megszűnése után a Wekerle Sándor Alapkezelő látja el.

Változás az is, hogy a közhasznúságra vonatkozó minősítés egyfokozatúvá válik. A rendelkezés szerint ahhoz, hogy egy szervezet közhasznú minősítést szerezzen, bizonyos követelményeknek meg kell felelnie, így például az éves bevételének meg kell haladnia az előző két lezárt üzleti év átlagában az egymillió forintot, vagy az elmúlt két év egybeszámított adózás utáni eredménye nem lehet negatív, vagy a személyi jellegű kiadásainak - a vezetők juttatásainak figyelembevétele nélkül - el kell érnie az összes költség és kiadás egytizedét.

A törvény hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú jogállású szervezet a jogszabályban foglalt feltételeknek való megfelelése esetén 2014. május 31-ig kezdeményezheti a közhasznúsági nyilvántartásba vételét. 2014. június 1-jétől csak a törvény szerint közhasznúsági nyilvántartásba vett szervezet jogosult a közhasznú megjelölés használatára és a közhasznú jogálláshoz kapcsolódó kedvezmények igénybevételére.

A törvény elrendeli a Civil Információs Centrumok működtetését inkubátorházi feladatok ellátására, illetve annak érdekében, hogy az új jogszabály alkalmazására történő átállás a lehető leggyorsabban megvalósulhasson. E szervezetek fognak helyben segítséget nyújtani azon civileknek, érdeklődőknek, akik a Civil Információs Portál és a közhiteles nyilvántartásnál több vagy épp mélyebb információhoz szeretnének jutni.

(forrás: www.kormany.hu; www.napi.hu)

 

Olvasható a Parola őszi száma és már nyomdában a téli

XXII. évfolyam, 2011/3.   - megjelent számából

Gergely Attila: Tükrök és jelzések – kulturális önismeretünk kérdéseiről;

Vercseg Ilona: Mozduló és visszanéző közösségek;
Molnár Aranka és társai: Építő közösségek – közös tudás;
Milyen a jó közösségi beavatkozás? Egy katalán példa – Figueres;
Az Add tovább! Feeling – Vas Judit levele Bulgáriából az Add tovább! közösségi oldalra

XXII. évfolyam, 2011/4. – megjelenés alatt álló számából

Pallai Katalin: Civilek a társadalmi párbeszédben. Hogyan válhatunk konstruktív

partnerekké?

Giczey Péter és Kovács Edit: Közösségfejlesztői szerepek és eszközök a radikális mértékű közösségi változásokban – szakmafejlesztési vita a Nyári Egyetemen

Giczey Péter, Peták Péter és Varga Máté: Nyári egyetemi vita a közösségszervezésről

Chuck Hirt: Közösségszervezés

Sélley Andrea: Közösségfejlesztés az Avason. Esettanulmány

Benedek Gabriella – Fellegi Borbála – Győrfi Éva: KLÍMA+ program az iskolai konfliktusok kezelésének támogatására

Közösségi kapcsolatok igénye – a demokrácia megújításának esélye

Kalocsai Janka és Széll Krisztián kutatási beszámolója és vita a Nyári Egyetemen

Thiesz Angéla (Retextil) közösségi művészeti prezentációi – Lépés. Lehetőség

 

Megjelent a pHérték a proHáló hálózat időszaki kiadványának második száma

 

A lapszám fókuszában az ÖNKÉNTESSÉG áll:

Az önkéntesség bibliográfiája; Önkéntes vagy? Hát azt meg miért is csinálod?

Közösségiség, önsegítés, önszerveződés, önkéntesség; Önkéntesség Komárom-Esztergom megyében; Önkéntességre és elkötelezettségre alapozva; Csomópont; Civil Hét az önkéntesség jegyében Salgótarjánban; Veszprémben jó önkéntesnek lenni, önkéntest fogadni; Önkéntesség Európai Éve 2011; Érkerti Közösségek Napja; Ifjúsági önkéntesség; A Civil Piactér kinőtte a Plazát!

A www.prohalo.hu oldalon megtalálható a teljes szám, illetve a hálózat további hírei.

 

Ajánljuk figyelmükbe a Civil szemle c. szakmai folyóiratot

A civil területen dolgozó szakemberek számára 2004 vége óta létezik olyan szakmai „háttér”-folyóirat, amely megpróbálja felölelni a civil közélet, a társadalmi szervezeti lét, a nonprofit kutatás stb. problémakörét.

A 29. szám tartalma:

ELMÉLETILEG
Bartal Anna Mária–Kmetty Zoltán: A magyar önkéntesek motivációi – a Magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív sztenderdizálásának eredményei alapján


KÖZÖSSÉGEK ÉS CIVIL TÁRSADALOM
Molnár Klára: Vállalati önkéntesség Magyarországon, 2011
Nagy Renáta–Gyorgyovich Miklós–Péterfi Ferenc: Önkéntességtől az aktív állampolgárságig – beszámoló a Civil Szemle-szemináriumról

TÁRSADALOM ÉS ÁLLAM
Kinyik Margit: Az intézményi önkéntesség a szociális és gyermekjóléti közszolgáltatásokban

VILÁG-NÉZET
Tereza Pospíąilova: Önkéntesség Csehországban
Alľbeta Brozmanová Gregorová: Önkéntesség Szlovákiában

KISEBBSÉGEK ÉS CIVIL TÁRSADALOM
Vadkerti Zoltán: Együtt az önkéntességben: romák és gádzsók
Ferenczi Tünde: Civilnek lenni: más szemlélettel rendelkezni (?)

 
LÁSZLÓ, ARANKA és a közösségi alapítványok
2011. november 08.

László és Aranka a Gyökerek és Szárnyak Civil Fejlesztő Műhely által kitalált és Simonyi Cecilía által megformált személyek, akik nagyon szívesen beszélgetnek a  közösségi alapítványokról.
http://www.civitalis.eoldal.hu/cikkek/interaktiv.html oldalon Ön is megismerkedhet velük és a közösségi alapítványok világával.


A közösségi alapítványok koncepciója  nem ismeretlen a hazai civil szakemberek és a szélesebb publikum számára, hisz már egy évtizede, hogy időről időre cikkek jelennek meg és szakmai tanácskozások szerveződnek a témában. Magyarországon először Egerben, majd évek múltán az egyik pesti kerületben, a Ferencvárosban láttak neki elszánt csoportok egy-egy közösségi alapítvány megvalósításának. Aprólékosan, sok önkéntes munkával megpróbálnak létrehozni egy adott városra illetve kerületre fókuszáló támogató szervezetet, amely fő tevékenységének tekinti a helyi forrásokra építő adománygyűjtést, a helyi ügyek megoldására létrejövő, helyi programokat segítő támogatásosztást és a közösségépítő tevékenységet egyaránt.
A közösségi alapítványok koncepciója ilyen egyszerű, s mégis a részletek tehetik valóban izgalmassá és egyedivé a gyakorlati megvalósítást mindazok számára, akik tenni szeretnének annak a helynek a fejlődéséért, ahol élnek, dolgoznak. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a közösségi alapítványt egyaránt magukénak érezzék a helyi vállalkozók, magánszemélyek, civil csoportok és az önkormányzati intézmények, s mégis elismerjék függetlenségét? Miképp végezhet magas szakmai szinvonalú  munkát a közösségi alapítvány a helyi adományozás fejlesztése és népszerűsítése területén? Képes-e a közösségi alapítvány olyan csoportokat is aktivitásra motiválni, akik eddig inkább passzív szemlélői voltak közösségük életének? Lehet-e a mai Magyarországon a napi tevékenység mellett a hosszú távú kiegyensúlyozott működést garantáló alaptőkére is gyűjteni?


Ki szólítja meg azokat, akik érdeklődnek egy ilyen szervezet helyi megvalósíthatósága iránt?
László. Ö teszi fel azokat a kérdéseket, melyekre válaszolva ki-ki képet kaphat arról, hogy őt személyesen mi segíti vagy hátráltatja egy helyi közösségi alapítvány jövőbeli kezdeményezőjeként, A kérdés-felelek egy ajánlással zárul, melyben a következő lépések megtételére kapunk bátorítást.
És kihez fordulhatnak azok, akik nem egyedül, hanem inkább másokkal közösen beszélgetnének közösségi alapítványuk szükségességének és megvalósíthatóságának kérdéseiről?
Aranka, aki bíztat és lépésről lépésre segítséget és ötleteket ad egy közösségi beszélgetés megszervezéséhez és levezetéséhez ebben a témában.


A Civitalis Egyesület weboldalán (újra) beléphetünk a közösségi alapítványok világába, ahol László és Aranka segítségével kedvet, alapvető információkat és némi elemzést kaphatnak első kézből a közösségi alapítványokról azok, akik érzik, hogy kötődnek a helyhez ahol élnek/dolgoznak, és akik fontosnak tartják, hogy tegyenek érte valamit, kezdeményezzenek, vagy másokkal közösen tevékenykedjenek egy „saját” közösségi alapítvány létrehozása érdekében.
Lépjen be a közösségi alapítványok világába: http://www.civitalis.eoldal.hu/cikkek/interaktiv.html

 
Lehet-e közügy a közöny?
2011. november 08.

VIII. Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért
Szakmai beszámoló

Kevesebben vannak, akiknek a válságról annak orvosi értelmezése jut elsőként eszébe. Fordulópont. Egy rövid időszak, ami után a dolgok megváltoznak, új irányt vesznek. A gazdasági válságok kísérőjelensége a társadalmi viszonyok megváltozása. Időben ugyan eltoltan jelentkezik, de jelentkezik. Sokkal lassabb folyamat, de ennél fogva sokkal tartósabb is. Ha tudhatnánk, mi van az apátia és a tartós közöny előtt, időben fékezni kezdhetnénk a borúlátást és, hogy tanult állapot legyen a tehetetlenség a közösségek szintjén.

A közösségfejlesztés és a közösségi munka, gyakorló szakemberei valamint aktuális kérdései és kihívásai iránt érdeklődők a nyáron, a VIII. Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért főcímmel rendezett szakmai találkozón arra keresték a választ, lehet-e a közöny olyan kritikus mértékű napjainkban, hogy közüggyé váljon és ezáltal vegyen új irányt?!
Kérdéseink fókuszában állt, hogy hogyan állítható vissza a "köz" rangja? Azaz, mit lehet tenni, hogy az egyén a saját érdekkörén kívül közügyekben is gondolkodjon, közösségben, közösségi szinten (is) értelmezze magát, hogy ügyei közügyekké váljanak és intézményesüljenek, a szomszédsági tanácsoktól a civil kerekasztalokon át, a közkincs kerekasztalokig, a közművelődési tanácsoktól az integrált közösségi terekig.
A tábor programja sávos-szerkezetű volt, azaz minden naphoz egy-egy témát rendeltünk, ezek a közügyek és a közösségi intézmények elméleti kérdései és gyakorlati példái mentén szerveződtek. Napindító plenáris előadások adtak felütést minden témának, melyeket plenáris és műhelymunka formában azután továbbgondoltak a résztvevők. Fontos módszertani eszközünk volt a vita és a párbeszéd, a deliberációt/mérlegelést, egyeztetést segítő módszerek ismertetése és alkalmazásának megvitatása a hazai közéleti, közösségi munka gyakorlatokban.

A rendezvény szervezői évről évre olyan környezetet teremtenek, mind fizikailag, mind szellemileg, melyben könnyebb kiszakadni a hétköznapi taposókból, és amelyek lehetőséget kínálnak a más nézőpontok megismerésére, befogadására, kritikájára. A kritikai, de nyitott gondolkodást a napokhoz rendelt témák vezették, melynek íve a közösségek és a közügyek viszonyának értelmezésével kezdődött.
Gergely Attila, indító és gondolatébresztő előadásában egy szélesebb, globális értelmezési és öndefiníciós keret felé feszegette a horizontot, míg Vercseg Ilona épp a közösségekben egyszerre jelen lévő haladás és visszatekintés kettősségére és annak hatásaira fókuszálta a figyelmet.
A második nap alcíme okán – Nézzünk szembe… a közöny állapotai – azok a helyzetek és jelenségek kerültek azonosításra, melyek arra utalnak, hogy az emberek nem vesznek részt a saját életük irányításában, nincsenek, vagy nagyon zártak a közösségeik és kevés kapcsolatuk van azon kívülről, hogy védtelenek és tanácstalanok a nagyobb mértékű és gyors természeti-, gazdasági-, vagy társadalmi változásokkal szemben. E passzív társadalmi-, közösségi jelenségek azonosítása növelte az igényt a közösségi beavatkozások példáinak, gyakorlatainak megismerésére, melyek e jelenség ellen hatnak és felbátorítanak, felhatalmaznak. A szakemberekre is ráfért a bátorítás és az inspiráció, melyek az alábbi tematikák mentén hömpölyögtek még két napig: a közösségszervezés témaköre új impulzusokkal és példákkal erősítette meg, hogy tematikusan felgyorsítható a közös cél megtalálása és a cselekvésre, a képviseletre való felkészülés a közösségi csoportokban.
Régi és új mozgalmak – Új Szemlélet csoport, Magyar Szegénységellenes Hálózat Mural Moral Mező, Klímabarát közösségek, Állampolgári Tanácsok – példái és abból levont következtetései emberi és szakmai szempontból is nagy hatást gyakoroltak a résztvevőkre, megerősítette az elszánásokat és új erőt, lendületet adott a nagybefektetésű és eklektikusan visszaigazoló helyi munkához. Ezek során újra üzenetként fogalmazódott meg Muriel Rukeyser örökérvényű mondása, miszerint„A világot történetek építik fel, nem atomok”.

Hangsúlyos eleme volt a tematikának a közösségi alapú városmegújítás példáinak – a miskolci Avas lakótelepről, az Angyalzöld program révén Angyalföldről –megismerése és elemzése, mely téma teret nyitott a társadalmi részvétel fejlesztéséről más megvilágításban gondolkodni. A már ismert közösségi aktivisták és a közösség aktív tagjai mellett Pallai Katalin közvetítésével új szereplőként az önkormányzatok nézőpontjából is megismerhetővé vált néhány beavatkozás, terv, jövőkép. Az intézmények megújulási esélyeinek megértéséhez annak vizsgálata szolgált, vajon miként indítható és tartható fenn egy settlement ház (közösségi segítő ház), és vajon hogyan indíthatóak közösségi alapú szolgáltatások, integrált közösségi terek kistelepüléseken, aprófalvakban? A dialógus legnagyobb kihívását a feltételek és az erőforrások összhangba hozása jelentette azzal az alapkérdéssel súlyosbítva, hogy megakadályozható-e az elnéptelenedés, hogy milyen és mekkora ellensúlyt kell egy közösségnek nyújtania ehhez.
Generációs és intézményi megközelítésben kerültek elő a konfliktusok kezelésének alternatív megoldásai, azaz iskolai konfliktusok keletkezésén és a békés megegyezéshez vezető utakon keresztül.
„Olcsó az éhség, drága a csömör” – ez az ókori megállapítás adta a keretét annak a témacsoportnak, mely arra keresett válaszokat, hogy mélyszegénységben élőemberek életesélyei hogyan segíthetők a közösségfejlesztés eszközeivel. Milyen feltételek mellett lehetnek az érintettek együttműködő, véleményformáló partnerek az őket segítő beavatkozásokban, támogató projektekben, célcsoport indikátorok helyett.
A nyolcadik nyári egyetemet egy kutatási beszámoló zárta, melyben a Szegedi Tudományegyetem fiatal kutatói a családi minták tetten érhető hatását és erejét támasztották alá adatokkal a közösségi aktivitásra és a társadalmi részvételre való hajlandóság értelmezésekor.


Adatok a Nyári Egyetemről

A Nyári Egyetem idei alcíme: Közönyből- közügy
A Nyári Egyetem időpontja: 2011. július 27-31.
A Nyári Egyetem helyszíne: Civil Kollégium, Kunbábony (Bács-Kiskun megye)
A nyári Egyetem főszervezője: Közösségfejlesztők Egyesülete
A Nyári Egyetem társszervezői:
Civil Kollégium Alapítvány
Felső-Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete
Közösségi Kapcsolat Alapítvány
Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
Retextil Alapítvány
SZÖVETSÉG a közösségi részvétel fejlesztéséért

A Nyári Egyetem résztvevői: 103 felnőtt és 30 gyerek
A Nyári Egyetem megvalósulását a helyszínen segítő önkéntesek száma: 45 fő
Részvétel a távolból:nyariegyetem.adattar.net


A résztvevők: idén is jelentős súllyal voltak jelen kulturális szakemberek (művelődésszervezők/andragógusok, továbbá ezen a területen tevékenykedő intézmények és civil szervezetek képviselői), közösségi munkások-közösségfejlesztők, egyetemi hallgatók, szociológusok/szociális munkások, ökológiai területen működő szervezetek képviselői, pedagógusok, vidékfejlesztők, különféle önkormányzati szereplők, környezet-, és jogvédők, valamint egyre nagyobb számban érkeztek építészek, tájépítészek, illetve közgazdászok és egészségfejlesztők.

A meghívott előadók/szakemberek: Bardóczy Sándor, Beke Márton, Benedek Gabriella, Fellegi Borbála, G. Molnár Erzsébet, Gábor Péter, Gergely Attila, Giczey Péter, Győrfi Éva, Herpainé Márkus Ágnes, Kalocsai Janka, Katona Krisztina, Kishonty-Kardos Rita, Kovács Edit, Kuna Gábor, Lakner Zoltán, Magócs Krisztina, Márton Izabella, Nagy András, Pallai Katalin, Peták Péter, Péterfi Ferenc, Pető Ibolya, Sain Mátyás, Sélley Andrea, Sipos Andrea, Siroki László, Somfai Ágnes, Széll Krisztián, Szvoboda Zoltánné, Thiesz Angéla, Tracey Wheatley, Vercseg Ilona, Vég Zoltán Ákos, Zsuppán József.

Részvétel a távolból: önálló munkacsoporttá nőtte ki magát a két évvel ezelőtti kezdeményezés. Idén szervezett keretek között, önkéntesek közreműködésével valósult meg az élő közvetítés, készültek tudósítások az előadások és műhelymunkák üzeneteit összegezve. Ezekkel az internet segítségével lehetőséget kaptak és kapnak a megjelenni nem tudó érdeklődők, hogy a közvetítések révén, vagy utólagos letöltésekkel ne csak csendes hallgatóként, de kérdező, esetenként reflektáló partnerként is hozzájárulhassanak a program tartalmi kérdéseihez.

Az összefoglalót készítette: Kovács Edit

Budapest, 2011. október 5.

 

 

 
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>

Eredmények 1 - 11 / 17
Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.


spacer.png, 0 kB